Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-135. Az igazságügyi bizottság jelentése "a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

135. szám. 35 A 66. §-ra nézve, mely a hajólegénység soraiban előforduló halálesetek alkalmával teendőket állapítja meg, fel kell említenünk a bizottság azon óhaját, hogy ezen §. végrehajtásánál a tengerészeti hivatalok köteleztessenek az elhalálozott hozzátartozóit a halálesetről sürgősen értesíteni. A törvényhozás gondoskodását nem kerülheti ki azon eset, hogy kenyerüket amúgy is a legsúlyosabb szolgálatok által kereső tengerészeink külföldön ínségbe juthatnak, mely eset — sajnos — tényleg elég gyakran elő is fordul. Mindenesetre a legkevesebb, a mit e tekintetben hazai hajóslegénységünk érdekében törvényhozási utón megtehetünk, az, hogy ezeknek a hazába való visszatérését lehetőleg olcsóvá és könnyűvé tegyük. Ezen ezélt valósítják meg a törvényjavaslat V. fejezetében foglalt határozmányok, melyek külföldről belföldi kikötők felé induló hajók parancsnokait — megállapítandó kárpótlás mellett — külföldön ínségbe jutott magyar tengerészek hazaszállítására kötelezik, egyúttal azonban oly megszorításokat tartalmaznak, a melyek a hajókat és azok személyzetét ezen kötelezettség elvállalása által előállható károk vagy veszélyektől megóvják. Ezen fejezet humanistikus czélzata kétségkívül teljes méltánylást érdemel. A VI. fejezet a hajófegyelemről szól. A tengeri hajó parancsnoka minden körülmények között első sorban felelős a hajó helyes vezetéseért és felelős a hajó, annak legénysége, utasai és szállítmányainak biztonságáért. Hogy azonban súlyos kötelességeinek minden irányban és minden helyzetben teljesen megfelelhessen, szükséges, hogy feltétlenül számithasson a hajólegénység engedelmességére, kötelességeinek teljesitésére. Ez csakis úgy érhető el, ha a hajón szigorú fegyelem uralkodik, fegyelmet azonban a hajóparancsnok egyedül akkor képes fentartani, ha neki a törvény az e czélra elkerülhetlenül szükséges jogokat megadja. A javaslat 88—100. §-ai, valamint az »Eljárásról« szóló fejezet idevágó intézkedései alkalmazkodnak a tengerészetünknél eddig alkalmazott rendszerhez s a hajóparancsnoknak a mulhatlanul megkivántnál nagyobb jogokat nem ad s a kellő jogorvoslatról is gondoskodik s igy általuk nemcsak a hajó biztonsága, hanem a hajólegénység érdekei is kielégíttetnek. A VII. fejezet a »Tengeri kihágásokrók, a VIII. fejezet pedig a »Tengeri bűntettekés vétségekrők szól. E két fejezetet, valamint a törvényjavaslat további részeinek ezekre vonatkozó határozatait, miután azok a közgazdasági bizottság hatáskörén kivül esnek, tanácskozás tárgyává nem tettük. A IX. fejezet az eljárás módozatait, a X. fejezet a zárhatározatokat tartalmazza. A törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával érdemleges módosítások eszközlését a bizottság szükségesnek nem tartotta, ellenben 22., 24., 25., 57., 64., 74. és 140. §-aiu stiláris módosításokat fogadott el. Ezen szakaszok a bizottság által elfogadott szövege a következő: »22. §. A révhivataloknak a szolgálati könyvek kiállítására vonatkozó illetékessége, továbbá a szolgálati könyvek berendezése és ára rendeleti utón fog megállapittatni. 24. §. A besorozás a hajólegénynyel kötött szolgálati szerződésnek a tengerészhivatal előtti kihirdetésében áll s a besorozásnak szolgálati könyvek bemutatása mellett a belföldi kikötőkben időző hajók számára az utazás megkezdése vagy folytatása előtt, más hajók számára, mihelyt tengerészhivatal erre felkérhető, kell megtörténnie, 5*