Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-150. Törvényjavaslat az állami számvitel szabályozásáról
292 150rszám. idő maradna, viszont az állami számvevőszék is a zárszámadást korábban készíthetné el s úgy a költségvetés, mint a zárszámadás kellő időben való kinyomatásáról gondoskodni lehetne, a mi most a munkaerő megfeszítésével is alig érhető el. Minthogy azonban ez a kérdés már vita tárgyát képezte a zárszámadások ügyében működött szaktanácskozmány kebelében is, s ez alkalommal igy döntetett el, hogy a 3 havi pótkezelés az administratió igényeire való tekintettel föntartandó: a törvényjavaslat sem tért el az eddigi gyakorlattól. 26. §.-hoz. Ez a §. budgetrendszerünknek egy sarkalatos tételét foglalja magában, a midőn az 1889-iki országos határozat I. pontjával összhangzólag kimondja, hogy a pótkezelés végéig ki nem utalványozott hitelek elévülnek és új törvényhozási felhatalmazás nélkül azontúl fel nem használhatók. sir. §.-UÍS. Ez a §. az építkezési, valamint az építkezési jelleggel bírd átalakítási vagy felszerelési, hitelekre nézve kivételt állapit meg a 24. §. a) pontjában kimondott általános szabály alól. Ez a kivételes rendelkezés lényegében azonos a többször emiitett 1889-iki országos határozat I) pontjának ide vonatkozó részével. 38, §.-hoe. Az előző 27. §. az építkezési, valamint építkezési jelleggel biró átalakítási vagy felszerelési hitelek lekötésének általános elveit foglalja magában, a 28. §. ellenben közelebbről megállapítja azokat a módozatokat, melyek szerint ezen általános elvek budget-rendszerünkre való tekintettel alkalmazandók. Az országos határozatnak a 27. §-ba foglalt kivételes rendelkezésének czélzata tulaj donképen nem volt és a nélkül, hogy az egy évi budgetrendszert teljesen megbontanők, nem is lehet más, mint módot nyújtani arra, hogy az elmúlt évben már a végrehajtás stádiumába lépett oly nagyobb méretű építkezések vagy felszerelések, melyeknek végrehajtása terjedelmes előmunkálatokat igényel s melyek olykor a költségvetés megszavazásánál beállott késedelem vagy kedvezőtlen időjárási viszonyok s egyéb akadályok miatt az év végéig be nem fejezhetők, az azokra megszavazott hitelek terhére a budget-évet követő évben folytathatók és bevégezhetek legyenek. Ez az intézkedés azonban, mely egy évi budgetrendszerünkön amúgy is csorbát ütött s ugy a számvitelt, mint az ellenőrzés gyakorlatát szövevényesebbé tette, nem nyerhet oly széles értelmezést, a mely azt kivételes jellegéből teljesen kivetkőztetné. Jelesül nem alkalmazható a hitellekötés i oly kisebb jellegű, az administratió rendes keretébe tartozó helyreállításokra, a melyek olykor csak néhány száz forintra, sőt sok esetben ennél kisebb összegekre mennek, még kevésbbé volna megengedhető, hogy az építkezési hitelek más tárgyakra köttessenek le, mint a melyekre megszavaztattak, vagy hogy a lekötött hitelek nem is azokra a tárgyakra használtassanak fel, a melyekre lekötve vannak, Továbbá nem volna megengedhető az sem, hogy a hitel maradványoknál nagyobb összegek, vagy építkezési költségekhez való hozzájárulási összegek köttessenek le, avagy végül a hitellekötés feltételeinek hiányában hitelmaradványok további rendelkezésre letétbe vagy takarékpénztárba helyeztessenek. Mindezek által az idézett országos határozat világos intentiójától eltérőleg az egyéves budgetrendszer illusoriussá válnék s az évek közötti hitelátruházásoknak tág tér nyittatnék; az ellenőrzés teljesen összebonyolittatnék és számos ily természetű kiadás egészen elvonatnék a törvényhozás ellenőrző tudomása alól. Mindamellett, hogy az előadottak az országos határozatban is kétségtelenül igy értelmeztettek s hogy az 1895. évi október hó 23-án tartott ministertanács — tekintettel a kezelésben előfordult számos eltérésre — az állami számvevőszék kezdeményezésére ezeket az elveket kifejezetten is szabályul kimondotta, mégis mivel ezen elvek a budgetjog és budgetrendszer szempontjából oly nagy fotossággal birnak, különös súly fektetendő arra, hogy azok magában a törvényben nyerjenek határozott kifejezést.
