Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-150. Törvényjavaslat az állami számvitel szabályozásáról

150. szám. 289 A mült időből meglevő készpénz, értékpapír azonban az évi előirányzat keretén kivül fedezet gyanánt kijelölhető. B. Költségvetési törvény. A magyar állami költségvetési törvény, mely eddigi szerkezetében rendszerint hét 12. és is. szakaszból szokott állani, ezen törvényjavaslat értelmében első sorban csak annyiban fog alaki változtatást szenvedni, a mennyiben a költségvetés alaki berendezésének, a fejezetek, czímek és rovatok rendszerének a 6. §-ban a kormány és állami számvevőszék egyetértésének föntartott megállapítása ezt maga után vonja. A további módosítás abból áll, hogy a költségvetési törvényben a kiadásokat, illetőleg bevételeket megállapító törvényczikkekre ne ugyan az appropriátióról szóló szakaszban, ugy mint az bezárólag az 1880. évig tényleg történt, hanem e helyett a költségvetési törvény illető tételénél történjék hivatkozás, a mi a költségvetés megértését nagy mértékben fogja előmozdítani. A költségvetési törvények sajátlagos tárgyát, egyedül az évi budget megállapítása ké- u. §.-Uz. pezheti; ennélfogva semmi oly pénzügyi intézkedés, például adófelemelés, vagy leszállítás, új adónemek behozatala, vagy régiek megszüntetése, , kölcsönök felvétele stb., a mely különös törvény megalkotását igényli, a költségvetési törvénybe nem foglalható. E §. első bekezdése megállapítja azt az eljárást, mely akkor követendő, ha az ország- ie. §.-hos. gyűlés együtt van s évközben oly nagyobb szükséglet merül föl, melyre a megszavazott hitel nem elegendő, vagy melyről a költségvetésben gondoskodva nincsen. Az itt fölvett rendelkezés csak annyiban tér el a mai gyakorlattól, a mennyiben az ily esetekben kérendő hitelekre nézve a helyes s elfogadott jelzőket alkalmazza, a mely szerint a költségvetésben megszavazott hitel elégtelensége esetén póthitéi, — ellenben oly szükséglet esetén, melyről a költségvetésben egyáltalán gondoskodva nincsen, rendkivüli hitel kérendő, mely utóbbi a zárszámadásban új czímet, esetleg új fejezetet is nyer. A §. második bekezdése azt az eljárást szabályozza, a mely akkor követendő, a mikor a kiadás elodázhatlan, vagy az országgyűlés együtt nem léte miatt pót-, vagy rendkivüli hitel ki nem eszközölhető, megállapítván, hogy ez esetben a kiadás csak a ministertanács beleegyezésével utalványozható ki, és pót- vagy rendkivüli hitel kérésének többé helye nincsen. A törvényjavaslat ezen intézkedése azonban nem szünteti meg az 1889, évi országos határozat ama rendelkezését, mely arra vonatkozik, hogy a költségvetéstől eltérő minden kiadás a ministertanácshoz való utólagos bejelentésével, de csakis a pénzügyminister előleges beleegyezésével történhetik, mert az államháztartás rendjének és egyensúlyának fentartása érdekében szükséges, hogy a pénzügyminis térnek az országos határozattal is biztosított ingerencziája érvényben hagyassék. A §. első bekezdésében említett mindkét esetben ugyanis a pót- vagy rendkivüli hitellel felhatalmazást nyer a minister jövőben teendő kiadásokra. Ha tehát a hiteltúlhaladás már ténynyé vált, vagy ha a minister saját felelősségére hitel hiányában a költséget már tényleg utalványozta, nincs többé értelme a felhatalmazás kérésének, hanem a megtörtént intézkedésre nézve csak a fölmentvénynek van helye, a melyet a minister a zárszámadásnak országgyűlési megvizsgálása és jóváhagyása alkalmával nyerhet. Ez által a pót- vagy rendkivüli hitel jelentősége a budgetjog elveihez képest tisztán határoztatik meg. A harmadik bekezdés kimondja, hogy a ministertanácsnak fönt emiitett beleegyezését magában foglaló határozat hivatalból közlendő az állami számvevőszékkel. Eddig ez utóbbi az ily határozatokról csak esetleg nyert tudomást, a mi jövőre nézve KEPVH. IROMÁNY. 1896—1901. V. KÖTET. 37