Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

234 138. szám. tamú szabadságvesztéssel büntetendő bűntettek mind az esküdtbiróságok elé utaltatnának, a szóban forgó rendelkezés tárgytalanná válnék, a mennyiben ez esetben ezek a súlyos büntettek soha sem volnának a kir. Ítélőtábla előtt tárgyalhatók. Minthogy azonban a most előterjesztett javaslat, a 15. §-nál részletezett okok alapján, ezen bűntetteknek egy részét is a kir. törvényszékeknek, következőleg másodfokban a kir. ítélőtábláknak hatáskörébe utalja: a szóban forgó szabálynak a 22. §-ba való felvételével ki kellett egészíteni a B. P. 414. §-át, mert kívánatos, hogy ilyen nagyfontosságú esetekben a kir. ítélőtábla mindig a vádlott jelenlétében hozzon ítéletet. VI. Vegyes és átmeneti rendelkezések (23—27 §§.). 1. Rendbüntetések alkalmazása és fegyelmi eljárás a védelem képviseletében eljáró jogtanárokkal szemben (23. §.). A B. P. 55. §-a megengedi, hogy egyetemi vagy jogakadémiai jogtanárok védőül legyenek választhatók. Nem tartalmaz azonban a B. P. rendelkezést sem a jogtanár által a Védelem gyakorlatában esetleg elkövetett rendzavarás megtorlása iránt, sem arra nézve, hogy milyen eljárás legyen elkövetendő akkor, ha a jogtanár-védő ebben a minőségében oly mértékben szegi meg kötelességét, vagy olyan magaviseletet tanusit, hogy hasonló kötelességszegés, illetőleg magatartás ügyvéddel szemben fegyelmi eljárás indítására szolgálna alapul. A német bírói szervezeti törvény 180. §-a szerint a főtárgyaláson résztvevő védő, a ki az ülésen rendzavarást követ el, — épen úgy mint az ügyvéd — 100 márkáig terjedhető rendbüntetéssel büntetendő, fenmaradván vele szemben a bűnvádi, illetőleg fegyelmi eljárás, mely utóbbinak keresztülvitelére nézve azonban a német törvényhozás nem tesz tüzetes rendelkezéseket. Az osztrák B. P. 39. §-a alapján védőül választott jogtanár, a mennyiben a főtárgyaláson sértéseket követ el vagy valaki ellen nyilván alaptalan vagy a tárgyhoz nem tartozó gyanúsításokat használ vagy a bíróság iránt tartozó tiszteletet megsérti, rendreutasítható vagy száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A mennyiben ezt a magatartást folytatja, az elnök elvonhatja tőle a szót és a felet más képviselő választására hívhatja fel, szükség esetében hivatalból más védőt rendel. Súlyosító körülmények fenforgása esetében a tőrvényszék előterjesztése alapján a másodfokú bíróság az illető jogtanár-védőt a védelem gyakorlatától 1—6 hó tartamára eltilthatja. A javaslatba a most említett külföldi törvények szóban forgó rendelkezéseinél szabatosabb és kimerítőbb szabályokat kell felvenni. Minthogy a jogtanárnak, a mennyiben a védelem képviseletében jár el, a védő ügyvédekkel egyenlő jogai és kötelességei vannak: igazoltnak mutatkozik a 23. §-nak az a szabálya, hogy a rendet zavaró jogtanár-védő a B. P. 97., 124. és 299. §-aiban az ügyvédekre nézve foglalt rendelkezések alá essék, a mennyiben pedig a védelem képviseletében fegyelmi vétséget követne el, az ügyvédek rendes fegyelmi bíróságának legyen alárendelve. Tekintve hogy az ügyvédek által elkövetett fegyelmi vétség illetékes forumára és az ügyvéd ellen alkalmazható fegyelmi büntetésekre nézve az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 76. §-ának első bekezdésében, illetőleg 70. §-ában foglalt rendelkezések nem olyan természetűek, hogy a jogtanár-védőkre alkalmazhatók volnának: ennélfogva a javaslatnak e tárgyban külön rendelkezéseket kellett felvenni. A 23. §. az elsőfokú fegyelmi bíróság illetékességét—az általános illetékességi elvekkel megegyezőleg — az elkövetés helye szerint állapítja meg, annyival inkább, mert rendszerint ezen a helyen találhatók mindazok a bizonyítékok, a melyek a fegyelmi vétség elbírálása szempontjából jelentőséggel bírnak. A másodfokú fegyelmi bíráskodást az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 75. §-a alapján a kir. Guria gyakorolná.