Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
228 138. szám. Hogy a járásbíróságok egyévnél hosszabb tartamú fogházbüntetést ki ne szabjanak, a javaslat az 1880. évi XXXVII. törvényczikk 40. §-ának utolsó bekezdését nem tartja mellőzhetőnek, a mi azonban a bűnvádi perrendtartás 527. §-a 3. pontjának rendelkezése mellett nem fog oly visszás eljárást okozni, a minőt a szóban forgó utolsó bekezdés teremtett. A sajtótörvény szabályainak megsértése által elkövetett vétségek, illetőleg kihágások (17. §. II. pont) pedig, nemkülönben a kihágásokról szóló btkv. rendelkezéseibe ütköző kihágások (pl. 33., 39., 41., 48., 51. §§.) vagy más törvényben meghatározott kihágások, habár elkövetésük nyomtatvány útján történt is (17. §. 4. pont), az esküdtbíróság hatáskörébe eddig sem tartoztak (1848 : XVIII. törvényczikk 31. §.; 1880 : XXXVII. törvényczikk 39. §. második bek.). 4. A közigazgatási hatóságok hatásköre kihágási ügyekben (18. §.). A birói hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvény 1. §-ában kijelentve levő alapelvnek, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztandó, annak javaslatba hozása felelne meg leginkább, hogy az összes fennálló törvényekben megállapítva levő összes kihágások a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozzanak, a közigazgatási hatóságok ügykörébe pedig csakis azok a kihágások legyenek utasítva, melyek ministeri rendeletekben, törvényhatósági vagy városi szabályrendeletekben vannak megállapítva. Ily javaslattal azonban a kormány ez idő szerint még nem léphet fel, mert a kir. járásbíróságok jelenlegi hatásköre a javaslat 17. §-ában foglaltak következtében jelentékenyen ki lenne terjesztve, minek folytán a kir. járásbíróságok nem birnák meg azt a nagy munka többletet, a mely a közigazgatási hatóságok elé utasított ügyeknek hatáskörükbe átvitele folytán reájuk hárulna. Egyébként törvényhozásunk az újabb időben is — például az 1893. évi XXXIII. t.-cz. rendelkezéseiben — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a birói hatáskörnek egy nem jelentéktelen része a közigazgatási hatóságokat továbbra is megillesse. A javaslat tehát törvényhozásunk újabb irányával is megegyezik akkor, midőn 18. §-ában fentartja az 1880. évi XXXVII. törvényczikk 41. §-ának rendelkezéseit, az időközben megalkotott számos büntetőjogi melléktörvény folytán szükségessé vált azzal a módosítással, hogy a 18. §. 4. pontjában kifejezetten a közigazgatási hatóságok hatáskörében hagyja azokat a kihágásokat, melyek az 1879. évi XL. törvényczikken kívül más törvényekben vannak meghatározva. A 18. §. felvételét az a körülmény is mellőzhetlenné teszi, hogy a 17. §. 1. pontjának rendelkezése folytán a kir. járásbíróságok és a közigazgatási hatóságok birói hatáskörei egymást érintik. IV. Anyagi jogi rendelkezések. (19—20. §-ok) A most előterjesztett javaslatban foglalt szabályoknak már a bevezetésben érintett, szerelett elütő természeténél fogva nem ütközhetett a törvényhozási systematika elveibe az, hogy a javaslatba anyagi jogi rendelkezések is vétessenek fel, a mennyiben az mellőzhetlenül szükségesnek mutatkozott. A most tárgyalt két szakasznak elseje anyagi büntető jogunkat egészíti ki } a másik pedig a sajtójog körébe vág. 1. A nyilvánosság kizárásával tartott büntető tárgyalás vagy főtárgyalás közzétételének büntetése (19. §.). A B. P. 193. §-ának negyedik, továbbá 337. és 542. §-ainak első bekezdései értelmében a törvényszék illetőleg az esküdtbíróság előtt tartott főtárgyalásra vagy ezeknek egy részére nézve a bíróság bármikor elrendelheti a nyilvánosság kizárását, ha a tárgyalás nyilvánossága
