Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

224 138. szám. A javaslatnak tehát ezeket a vétségeket, hogy alaposan elbírálhatók legyenek, a kir. törvényszékek hatáskörébe kellett beosztania. Magától értendő, hogy a kir. törvényszék ítélete ellen a B. P. általános szabályának megfelelően (381. §. első bekezdés) felebbezésnek lesz helye a kir. ítélőtáblához, melynek, mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a B. P. 426. §-ának 4. pontja alapján a kir. Guriához megy a semmiségi panasz, s e rugékony fogalmú vétségek elbírálásánál ekként a jogegység meg lesz óva. Az utóbbi szempontot vette a javaslat döntőnek annál az intézkedésnél is, melylyel a rágalmazás és becsületsértés vétségeinek amaz eseteire nézve, melyekben az eljárás felhatalmazás vagy diplomatiai utón kijelentett kívánat alapján hivatalból indítandó meg, az 1880. évi XXXVII. törvényezikk 40-ik §-a 2-ik pontjának rendelkezését átvette. A B. T. K. 260. és 262. §-ainak hozzákapcsolását a javaslatnak a kir. járásbíróságok hatáskörének megszabásánál követett rendszere igényli. A 16. §. 3. pontjához. A sajtótörvény 27. §-a rendelkezik arról az esetről, midőn a sajtóbiróságnak a vétkességet megállapító ítéletével már sújtott elmeművet nem a szerző, hanem más egyén sajtó utján újra közzéteszi vagy árulja. Minthogy ebben az esetben a szóban forgó nyomtatványra, illetőleg képes ábrázolatra nézve az esküdtbíróság már megállapította, hogy az sajtó vétséget foglal magában, felesleges az ügyet ismét esküdtbíróság elé vinni és egyébként is megfelelőbbnek mutatkozik, ha ilyen esetekben a kevesebb alakszerűségek közt mozgó törvényszékek gyorsabban járnak el. Ezeknél fogva egészen indokolt, hogy a javaslat 16. §-ának 3. pontja ezeket az eseteket is kiveszi a sajtóbiróság hatásköréből. Az »árulás«, illetőleg elárusitás e pontban a pénzen való továbbadást jelenti. A hatáskör a fiatal korú egyének által elkövetett büntettek eseteiben. A birói szervezetről szóló 1877. évi német birodalmi törvény 73. §-a az életkoruk 18-ik évét még tul nem haladott egyének összes bűntetteit a kir. törvényszékek hatáskörébe utasítja. Hasonló rendelkezést foglal magában az angol 1879. évi Summary Jurisdiction Act (42. és 43. Vict. c. 49.) is. A javaslat ezt a rendszabályt nem tartja átveendőnek; mert az ifjúkor a birói hatáskör megállapítására kellő terminusul nem szolgálhat. A javaslat azt a mondást, hogy gyermekek fölött esküdtek ne ítéljenek, nem tartja eléggé nyomatékosnak arra, hogy a fiatal vádlottakat megfoszsza ama garantiáktól, melyek a nagyobb hatáskörű bíróság körülményesebb és teljesebb eljárásában rejlenek. Ha a javaslat Németország és Anglia törvényhozásainak e példáját követné, ellenmondásba is jutna a bűnvádi perrendtartás 369. §-ának ama helyes rendelkezésével, mely a fiatal korú vádlottak bűnössége megállapításának módját szabályozza oly bűntettek miatt indított ügyekben, melyek iránt a főtárgyalás esküdtbiróságok előtt tartandó meg. A javaslat 16. §-ának két utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések a kivételes hatáskörrel felruházandó esküdtbiróságokat tárgyazó szabályokkal való összefüggésüknél fogva a 15. §. utolsó bekezdése kapcsán voltak indokolva. 3. A. kir. járásbíróságok hatásköre. (17. §.). Az új perjogi szabályok hatályba lépte után a kir. járásbiróságok határozatai ellen használt jogorvoslatokat — a B. P. 378. §-ának harmadik bekezdésében emiitett, felette ritka esetet kivéve, — a kir. törvényszékek fogják másodfokú bíróság gyanánt felülvizsgálni, még pedig a kir. járásbíróság ítéleteit a szóbeliség és közvetlenség elveinek alkalmazása, illetőleg reproductio mellett. Kétségtelen ennélfogva, hogy a kir. törvényszékekre újabb jelentékeny munkateher fog hárulni, az igazságügyi kormánynak tehát mulhatlaoul gondoskodni kellett arról, hogy e munkateher