Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

220 138. szem. 1. A magánosok ellen elkövetett rágalmazást — la diffamation commise envers les particuliers — (32. ez.), a mennyiben az szónoklat, nyilvános helyen vagy gyülekezeten hangoztatott kiáltás vagy használt fenyegetés, továbbá elárusitott vagy szétosztott vagy nyilvános helyen vagy gyülekezeten árúba bocsátolt vagy kitett irat vagy nyomtatvány útján, végre falragaszon, vagy máskép közszemlére kitett irat, nyomtatvány, rajz, metszet, jelvény vagy képes ábrázolat útján volt elkövetve. E vétség büntetése öt naptól hat hónapig terjedhető fogház és 25—200 frankig terjedhető pénzbüntetés; 2. a magánosok elleni becsületsértést ugyanily módon elkövetve — l'injure commise de la mérne maniére "envers les particuliers (33. ez. 2. bek.). Ennek büntetése öt naptól két hónapig terjedhető fogház és 16—300 frankig terjedhető pénzbüntetés. A nem nyilvános becsületsértés, mint kihágás, a rendőri biróság — tribunal de simple police — elé tartozik (33. ez. 3. bek. és 45. ez.). A franczia törvényhozásnak ez az álláspontja annyival nagyobb figyelmet érdemel, mert az 1893. évi márczius 16-iki novellaris törvény, mely több irányban módosította az 1881, évi sajtótörvényt, a magánbecsületsértési és fogalmazási ügyekben érintetlenül hagyta a törvényszék hatáskörét. A német birodalomban a szóban forgó esetekre a tartományi törvényhozás eltérő szabályokat állított fel s a hatáskörnek most vizsgált kérdése nincs is egyöntetűen megoldva, mert a birói szervezetről szóló 1877. évi birodalmi törvény 6. §-a érintetlenül hagyta a tartományi tőrvényhozásnak a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekményeknek az esküdtbiróságok hatáskörébe utalása tárgyában alkotott szabályait. Ez a rendelkezés Bajorországban, továbbá Württembergben (1879. évi január 24-én kelt törvény 12. ez.), Badenben (1879. évi márczius 3-iki törvény 6.§.) és Oldenburgban (1879. április 10-én kelt törvény 29.cz

) birt jelentőséggel, mert ezekben az államokban a sajtóvétségek, az esküdtbiróságok hatáskörébe tartoztak. Később alkotott külön törvények azonban a most emiitett államokban is változtattak a sajtóbiróságok hatáskörén, igy pl. Bajorországban a birói szervezeti törvényhez 1879-ik évi február 23-án alkotott életbeléptető törvény 35. ez. a magánegyén ellen nyomtatvány útján elkövetett becsületsértést — a mennyiben csak a sértett fél indítványára üldözendő és az eljárás magánvád alapján van folyamatban — kivette az esküdtbiróságok hatásköréből. Egyebekben a német birodalomban is a sajtóvétségek tekintetében a hatáskör a birói szervezetről szóló törvény általános szabályai után irányul, tehát a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés is a Schöffengericht hatáskörébe van utalva, azokban az esetekben, melyekben ez a vétség a btkv. értelmében csak a sértett fél indítványára üldözendő és az eljárás magánvád alapján van indítva (Gerichtsverfassungsgesetz 27. §. 3. pont); továbbá, hogy ha az eljárás nem magánvád alapján folyik is, a Landgerichtnek büntető kamarája — Strafkammer — a becsületsértés vétségét az államügyész indítványára a Schöffen-biróság elé utalhatja, a mennyiben az eset körülményeihez képest előrelátható, hogy három havi fogháznál vagy 600 márka pénzbüntetésnél súlyosabb büntetés nem lesz megállapítandó (német birói szervezeti törvény 75. §. 4. pont). Az 1848. évi márczius hó 26-áról kelt olasz sajtótörvény, melyet a nápolyi tartományokban az 1860. évi deczember 1-éről kelt rendelet tettj közzé, — 27. és 28. czikkekben irja körül a magánegyén ellen nyomtatvány útján elkövetett becsületsértést és rágalmazást — (injuria e diffamazione), melynek büntetését hat hónaptól egy évig terjedhető börtönben és 40-— 200 arany pénzbirságban, illetőleg három hónapig terjedhető börtönben és 100 aranyig terjedhető pénzbirságban állapítja meg. Maga a sajtótörvény 62. czikke ezen sajtóvétségeket az esküdtbiróságok hatáskörébe utalta volt, azonban már az 1865. évi olasz büntető prttáa 9. és 10. czikkei kivették ezeket