Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

214 138. szám. továbbá az ezek elkövetésére való felhivás, akkor is, ha nyomtatvány útján követtetett el; kivéve azokat az eseteket, melyek az alkotmány értelmében a senatus elé tartoznak; 2. az 1882. évi jan. 22-éről kelt választási törvényben és az 1888. decz. 30-áról kelt községi és tartományi törvényben körülirt némely választási bűncselekmények; 3. az 1848. márcz. 26-áról kelt olasz sajtótörvény 14—24. czikkeiben körülirt sajtóvétségek; 4. a lelkészeknek hivatásszerű teendőik gyakorlásában elkövetett visszaélései (abusi dei ministridei culti nell' esercizio delle proprie funzioni), különösen az az eset, midőn a lelkész hivatásszerű teendőinek végzése közben az állam intézményeit és törvényeit, vagy ha a hatóság cselekedeteit nyilvánosan gyalázza vagy kisebbiti, továbbá, ha a törvény vagy a hatóság elleni engedetlenségre izgat, vagy pedig lelki hatalmával visszaélve, valakit törvényellenes vagy a törvény erejénél fogva szerzettjogaira nézve hátrányos cselekményekre vagy nyilatkozatokra kényszerit (1889. évi olasz btkv. 182., 183. ez,); 5. más bűntettek, melyekre a törvény kényszermunkát — ergastolo — vagy öt évnél nem rövidebb tartamú más szabadságvesztésbüntetést állapit meg. Az egyes biró — pretore — elé tartoznak a büntetőtörvénykönyvben körülirt kihágásokon felül azok a vétségek, melyeknek büntetése három hónapnál nem hosszabb tartamú szabadságvesztés, egy évnél nem hosszabb tartamú belebbezés — confino — vagy ezer líránál nem magasabb pénzbírság; végre a melléktörvényekben megállapított kihágások, a mennyiben azok büntetése 2000 líránál vagy két évi szabadságvesztésnél nem nagyobb. Az eddigiekben nem emiitett büntetendő cselekmények a büntető körébe tartoznak. 1. Az esküdtbiróságok hatásköre. (15. §.). A fennebb ismertetett jelentékenyebb continentalis törvényhozások tűnik, hogy a nagyobb codificatorius jelentőséggel biró modern jogok, — eltekintve a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények egy részétől és egyes kivételektől — szabály szerint az öt évnél hosszabb vagy pedig életfogytiglan tartó szabadságvesztésbüntetéssel, továbbá a halálbüntetéssel sújtott bűntettek miatt emelt vád elbírálását utalják az esküdtbíróság elé. Az igazságügyi kormány szintén magáévá tette azt az álláspontot, hogy a fentebb körülirt legsúlyosabb bűntettek eseteiben a főtárgyalás az esküdtbiróságok előtt tartassák meg. Ezen vezérelv alól a büntetőtörvénykönyvünkben meghatározott bűntetteknek csupán hat csoportjára nézve kellett kivételt tenni és pedig: a pénzhamisitás, hamis tanuzás, hamis vád, közokirathamisitás, hivatali sikkasztás, végre a szemérem elleni bűntetteknek legsúlyosabb eseteiben, melyeket a javaslat a kir. törvényszékek hatáskörében hagy meg. Ezen esetek mindegyikében nagyon nyomatékos ok szól az esküdtbíróság hatáskörének megállapítása ellen. A pénzhamisitás miatt emelt vádak igen nagy számúak s így ezen ügyeknek a szakbiróságoktól való elvonása igen nagy munkával terhelné az esküdteket. Ezenfelül az 1878. évi V. t.-cz. 203. §-ának 1. és 2. pontjaiban, valamint 206. §-ában meghatározott büntettek eseteiben a vádnak helyes minősítéséhez nagy gyakorlat, éles megkülönböztetés, valamint a törvénynek technikai kezelésében való jártasság szükséges; végül a pénzhamisitás eseteiben rendszerint számos tagból álló bűnbanda kerül a bíróság elé. A végből, hogy minden vádlott tettessége, illetőleg részessége helyesen megbírálható legyen, az esküdtek elé oly sok kérdést kellene feltenni, hogy ellentétes verdikt keletkezésének vagy az esküdtszék részéről elkövethető más tévedésnek veszélye igen közel feküdnék. A hamis tanuzás és hamis vád bűntetteinek elbírálása a btkv. 213., 217., 226. és 227. §-aiban körülirt esetekben is gyakran az anyagi magánjog és a polgári törvénykezési rendtartás szabályainak oly tüzetes ismeretét teszi szükségessé, a melyet az esküdtszéknek laikus tagjaitól várni nem lehet. hatáséseiből ki-