Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

210 138. szám. az ügyészségi megbízotti intézménynek a gyakorlati életbe való átvitele hosszú időre elodázható legyen, illetőleg elejét veszik annak, hogy az átmenet éveiben a vád a kir. járásbíróság előtt egyáltalán nem, vagy csak nagyon fogyatékosan legyen képviselve. III. A büntető bíróságok hatásköre (15—18. §§.). A most előterjesztett javaslatnak a gyakorlati életbe leghuzamosabb időre belevágó és kétség nélkül legnagyobb horderővel biró rendelkezései azok, melyek büntető bíróságaink hatáskörét állapítják meg. A bírósági szervezés nehéz feladatának megoldása után alig van kérdés, melynek törvényhozási szabályozása nagyobb jelentőséggel birna és mélyrehatóbb következményekkel járna a büntető igazságszolgáltatásra, mint a hatáskör megállapítása, melynek helyességétől az ítélkezés jósága, számos állampolgárnak szabadsága, élete, becsülete függ. A hatáskörnek szabatos és világos megállapítása elejét veszi a hatásköri összeütközéseknek és a büntető igazságszolgáltatás ez által okozott elhúzódásának. Az igazságügyi kormány kiváló súlyt helyezett a hatásköri szabályoknak helyes megállapítására; a most előterjesztett javaslatnak tervezetét már két izben közzétette és arra nézve az összes illetékes hazai szakkörök véleményét meghallgatván, a 15—17. §-ok végszövegét a tett észrevételeknek gondos figyelembevételével állapította meg. A büntető codexek, akár az anyagi, akár az alaki jogot szabályozzák, a birói hatáskört oly közelről érintik, hogy ennek átalakítása nélkül életbe sem léptethetők. Több mint tizenhat éve annak, hogy a magyar törvényhozás az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39—41. §-aiban megállapította büntető bíróságaink hatáskörét akkor, midőn életbe kellett léptetni az anyagi büntető törvénykönyveket, melyek a bűncselekmények hármas felosztását állapították meg s addig fennállott büntető jogunktól lényegesen s büntető rendszerünktől is gyökeresen eltértek, mert például vétségnek volt tekinthető az, a mi addig kihágás volt vagy viszont, s bűnvádi úton megtorlandó vétséggé vált például a becsületsértés, melynek elbírálása addig polgári útra tartozott, vagy kihágássá lett több oly cselekmény, mely addig elbírálás tárgya nem is volt. A most életbe léptetendő bűnvádi perrendtartásnak XlX-ik fejezete, mely az esküdtbíróság hatáskörének rendes eljárásra való kiterjesztésére irányul, egymagában véve is mellőzhetetlenné teszi a büntető birói hatáskör megfelelő újabb szabályozását, a minek szükséges voltát a B. P. 14. §-a is kimondja. Vezérszempontúk a birói hatáskör megállapításánál. É szabályok javaslatának előterjesztésénél első sorban ki kell fejteni azokat az általános szempontokat, melyek az igazságügyi kormányt az elsőfokú büntető bíróságok hatásköre iránt proponált intézkedéseknél vezették. A bűncselekmények hármas felosztásából, melyet az anyagi büntető törvénykönyvek elfogadtak, az elsőfokú bíróságnak hármas felosztása is természetesnek és következetesnek mutatkoznék. Ezt a rendszert azonban már az 1880. évi XXXVII. t.-cz. sem tartotta elfogadhatónak. A járásbíróságok, illetőleg Schöffen-biróságok, a törvényszékek és az esküdtbiróságok hatásköre a bűncselekmények hármas felosztásához Németországban és Ausztriában is csak támaszkodik, a nélkül, hogy az összefüggést szilárdnak tekintenünk lehetne; mert itt is, ott is gyakorlati szükség az, hogy a legalsóbbrendű bíróság hatásköre a kihágások körén túl terjedjen, az esküdtbiróságok hatásköre pedig a nagy teher miatt, melyet működésük az esküdtszéki szolgálatra kötelezett állampolgárok vállára ró, aránylag szűkre szorítva legyen. A franczia törvénykönyvek után indult porosz törvényhozás, a német birodalmi büntető perrendtartás életbelépte előtt, a birói hatáskör szabályozásánál a hármas felosztást annyira