Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

204 138. szám. törvényszék — Reichsgericht — mindig hét bíróból álló tanácsban (140. §.) hozza határozatait. A javaslat 7. §-a kiegészíti az 1881. évi LIX. t,-cz. 3. §-át, mely a bíróságok belső szervezetét a polgári peres eljárás szempontjából szabályozza. Az első bekezdés hallgatagon kizárja a »Schöffenbiróságok« intézményének behozását. Ennek okait a bűnvádi perrendtartás 1888. és 1895. évi törvényjavaslatainak indokolása (50—51., illetőleg 87—88. 1.), továbbá a képviselőház igazságügyi bizottságának az utóbbi törvényjavaslatról tett jelentése (8. lap) terjesztették elő. Az igazságügyi bizottság három tagja által a népbiróság intézményének elfogadása iránt beadott külön vélemény (az 1892—1896. évi országgyűlés képviselőházának 1110. számú nyomtatványához csatolt 2/. alatti melléklet 71—74. 1.) a későbbi törvényhozási tárgyalások során egyáltalán nem talált viszhangra s a B. P. XXIX. fejezetének — »Eljárás a járásbíróság előtt* — jelenlegi szövege mellett ezen intézmény recepciója ez idő szerint nem is lehet újabb megfontolás tárgya. A 7. §. második és harmadik bekezdései a büntető ügyekben eljáró társasbiróságok tanácsainak összeállítását az eldöntendő ügyek fontosságához mért megkülönböztetések szerint határozzák meg. A kir. törvényszék, mely az esküdtbíróság megalakulásáig az esküdtbirósághoz utasított teendőket is végzi (B. P. 337. §. harmadik bekezdés), akár a B. P. 268. §-a értelmében határoz akár a közvetlen idézés kérdésében dönt (283. §.), akár a főtárgyalás előkészítése iránt intézkedik (288. §.), továbbá mind az elsőfokú főtárgyaláson (XVIII. fejezet), mind a járásbíróság végzései és ítéletei ellen használt perorvoslat felett (378., 545. §§.), mindig három bíróból álló tanácsban határoz. A kir. ítélőtábla elsőfokban akkor járhat el, ha valamely büntetendő cselekmény az előtte tartott főtárgyaláson volt elkövetve (B. P. 333. és 418. §. első bekezdés). Másodfokú bíróság gyanánt felülvizsgálja a kir. ítélőtábla a vádtanácsnak, a törvényszéknek, az esküdtbiróságnak és az önmaga által kiküldött birónak vagy megbízott járásbíróságnak (403. §.) végzéseit és a törvényszéknek felebbezéssel megtámadható Ítéleteit (381. §.). Mindezen esetekben a kir. ítélőtábla az elnökkel együtt öt bíróból álló tanácsban dönt. A kir. Curia másodfokban jár el, ha az esküdtbiróságnak ítélete, a törvényszéknek nem felebbezhető ítélete, valamint a kir. Ítélőtáblának első fokban hozott ítélete vagy érdemleges végzése ellen használt semmiségi panaszt (426. §. 1 — 3. pont), továbbá, ha a kir. járásbíróságnak, kir. törvényszéknek vagy esküdtbiróságnak összbüntetést kiszabó, illetőleg a büntetések egyesítése tárgyában hozott Ítélete ellen használt semmiségi panaszt vizsgálja felül (518. §. két utolsó bekezdése); végre, ha az esküdtbiróságnak halálbüntetést kimondó jogerős ítélete tárgyában — a mennyiben semmiségi panasz nem volt használva — véleményt ad. (499. §. második bekezdés). Harmad fokban dönt a kir. Curia, ha a törvényszéknek vagy a kir. ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen használt semmiségi panaszt vizsgálja felül (426. §. 4. és 5. pont). Az eldöntendő ügy fontossága és a megoldandó jogi kérdések nehézsége igazolja a javaslatnak ama rendelkezését, hogy a kir. Guiia, ha a legsúlyosabb vagy a bonyolultabb természetű bűncselekmények miatt indított ügyekben használt semmiségi panasz felett határoz, hét biróból alakított tanácsban döntsön. A 7. §. harmadik bekezdésében fel nem sorolt esetekben elégségesnek mutatkozik a kir. Curia tanácsának öt biróból leendő megalakítása. b) A vádtanács megalakításának részletei. (8. §.) B. P.-unk azt a kétirányú fontos feladatot bizta a vádtanácsra, hogy a vizsgálatok menetére és a vizsgálóbíró működésére felügyeljen; másrészt pedig, hogy őrködjék a felett, hogy senki se kerüljön kellő alap nélkül a vádlottak padjára, egy állampolgár jó hírnevén se legyen ok nélkül csorba ejtve az által, hogy ellene főtárgyalás tartatik.