Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
138. szám. 199 bekezdése értelmében — az ügy további elintézésére nézve a korábbi perjogi szabályok nyernek alkalmazást. Az olasz törvényhozásnak e tárgyba vágó rendelkezései közül említést érdemel az 1889. évi deczember hó 1-ről kelt az a kir. leirat, mely az új olasz büntetőtörvénykönyv hatálybaléptetése alkalmából szükséges rendelkezéseket foglalja magában s mely az 1890. év előtti hatásköri és eljárási szabályokat is részben módosította (Regio decreto contenente le disposizioni per l'attuazione del codice Penale del Regno d'Italia). Ennek 44. czikke értelmében azon ügyekben, melyekben az új btkv. hatálybalépte előtt már tárgyalásra idéző határozat (»decieto di citazione all'udienza*) vagy ítélet, vagy főtárgyalást rendelő határozat (»ordinanza di rinvio al giudizio«) volt hozva, a főtárgyalást az új hatásköri szabályok értelmében illetékes bíróságok előtt kell megtartani. E végből a kir. ügyész indítványt tesz a vizsgálóbíró, a vádkamara, vagy a vádtanács előtt az iránt, hogy a terhelt új határozattal az illetékes egyes biró (pretore), törvényszék vagy esküdtbíróság elé állittassék. A hivatkozott kir. leiratnak 45. czikke pedig kimondja, hogy azon ügyekben, melyekben az új jogszabályok hatálybalépésének napján a főtárgyalás már megkezdetett, vagy jogorvoslat van függőben, a hatáskört a korábbi jogszabályok szerint kell megítélni. Az 1892. évi január hó 1-én hatályba lépett boszniai és herczegovinai bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvény II. és III. czikkei értelmében, ha a főtárgyalás még az életbe lépés napja előtt, azonban az életbelépés napját követő napra tűzetett ki, meg k-Uett tenni a szükséges intézkedéseket a védőnek kellő időben való kinevezése és az ülnököknek kellő időben való behívása czéljából; ellenben az életbelépés napja előtt, hozott ítélet ellen benyújtott perorvoslat felett a másodfokú bíróságnak a korábbi törvények szerint kellett határozni. A javaslat idevágó rendelkezésében (4. §. első bekezdés második mondat) mind a külföldi törvényhozásoknak az eddigiekben ismertetett, felette eltérő rendelkezéseiből, mind a hazai bírósági gyakorlatban szerzett tapasztalatokból levonta a megfelelő tanulságokat. Az igazságügyi kormánynak az idevonatkozó rendelkezés javaslatbahozásánál főtörekvése volt: a lehető legegyszerűbb átmeneti szabályt fdállitani és világosan megjelölni az eljárásnak olyan fix pontját, mely a legszabatosabban meghatározott és minden kétséget kizáró időhatárnak legyen tekinthető, s melynek elérése után az ügy az eddig hatáskörrel felruházott és illetékes bíróságoktól ne legyen elvonható és ezen bíróságok előtt a jelenlegi eljárási jogszabályok szerint legyen folytatandó. Nem lehetett a bűnpernek sem nagyon korai, sem nagyon előhaladott stádiumát ilyen elválasztó határvonal gyanánt megállapítani, mert sok nehézséget és nem csekély fennakadást okozna, ha a bíróságoknak a B. P. életbeléptének napján folyamatban levő minden vagy szerfelett sok ügyet az új hatásköri és eljárási szabályok szerint kellene átalakítani és folytatni; mert továbbá kétségen felül áll, hogy az eljárás gyorsításának lényeges czélját fogja előmozdítani az, ha a pernek előhaladottabb szakában levő ügyeket az eddig hatáskörrel felruházott bíróságok a jelenlegi eljárási szabályok szerint fejezhetik be. Az eljárásnak két szaka volna tehát elválasztó határvonal gyanánt felállítható: vagy a főtárgyalás illetőleg járásbirósági tárgyalás elrendelésének, vagy az itélethozásnak stádiuma. Tüzetes vizsgálódás s a gyakorlatban előforduló minden változatnak, a felmerülhető összes nehézségeknek gondos mérlegelése után a javaslat a törvényszéki eljárásban a megszüntető, illetőleg — az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás hatályának területén az ennek 198. és 289. §-ai értelmében hozott abbanhagyó határozatot, — a mennyiben pedig az eljárás folytatása volt elrendelve, — a vád alá helyező vagy főtárgyalásra közvetlenül idéző, végre a kir. járásbíróság előtti eljárásban a tárgyalásra idéző határozatot jelöli meg olyan
