Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

196 138. szám. bíróságoknak szervezete és hatásköre, a kir. ügyészségnek hatásköre, valamint az alaki büntetőjog szempontjából hét egészen elütő jellegű jogforrás által külön választott jogterületre van szétdarabolva, sőt, hogy a büntető igazságszolgáltatás tekintetében több kir. törvényszék és több járásbíróság területén, még az egymással szomszédos községekben is teljesen eltérő jogforrások vannak hatályban. A javaslat 2. §-a összhangzásban áll a büntető törvénykönyv (1878. évi V. t.-cz.) 5. §-ával, mely a jogegység elvét az anyagi büntetőjog szempontjából emelte volt érvényre s melyet a szóban forgó reformok az igazságügyi hatóságoknak szervezete és hatásköre, valamint a büntető perjog szempontjából egészítenek ki. 3. Életbeléptető és átmeneti rendelkezések (3—5. §§.). a) A bűnvádi perrendtartás szabályainak alkalmashatósága tárgyi tekintetben. (3. §.). Általánosan elfogadott perjogi elv, hogy az eljárást rendező jogszabályokat egyrészt alkalmazni kell az életbelépés napján még meg nem indított ügyekre akkor is, ha az azoknak alapjául szolgáló tényállás az életbelépés napja előtt létesült; másrészt pedig azok érvényét a már folyamatban levő ügyekre, — mihelyt ez a korábban megindított pernek előhaladottsága mellett nagyobb nehézségek nélkül lehetséges, — szintén ki kell terjeszteni. A javaslat 3. §-a megegyez a most érintett általános perjogi elvvel, midőn kimondja, hogy a bűnvádi perrendtartás szabályait kell alkalmazni azokban az ügyekben, melyek az életbe lépés napja után lesznek megindítva. Ezen magától értendő szabály kimondásán felül azonban a 3. §-nak egy sokkal nehezebb kérdést is meg kellett oldani, tudniillik azt, hogy a B. P. minő ügyekben illetőleg milyen büntetendő cselekményekre nézve lesz alkalmazandó? Az osztrák életbeléptető törvény I. czikke szerint az 1873. évi büntető perrendtartás a bűntettek, vétségek és minden má«, elbírálás végett a bíróságok elé utalt büntetendő cselekmény miatt indítandó eljárás tekintetében vált egyedüli jogforrássá. A német életbeléptető törvény 3. czikke értelmében az 1877. évi birodalmi büntető perrendtartás mindazokra a »bünügyekre« (Strafsachen) alkalmazást nyer, melyek a rendes bíróságok elé tartoznak. A német birodalmi szervezeti törvény 13. §-a szerint pedig a rendes bíróságok elé tartoznak mindazok a bűnügyek, melyekre nézve vagy közigazgatási hatóságok vagy közigazgatási biróságok hatásköre nincs megállapítva, vagy melyekre nézve a birodalmi törvény különleges bíróságokat nem állit fel vagy nem tart fenn. A javaslat a most említett körülírásoknak egyikét sem tartotta eléggé szabatosnak és minden kétséget kizárónak. Különösen kétséget hagynának fenn a most intézett körülírások arra nézve, hogy a polgári, illetőleg kereskedelmi biróságok hatáskörébe utasított és büntető természetű megtorlást maguk után vonó ügyekben minő eljárás volna követendő. Leghelyesebbnek mutatkozott tehát ama positiv szabály felvétele, hogy a B. P.-t. a javaslat 15., 16. és 17. §-ai értelmében a kir. biróságok hatáskörébe utasított büntetendő cselekmények eseteiben kell alkalmazni. Ehhez képest minden kétségen felül áll, hogy a B. P. nem nyerhet alkalmazást: a) a közigazgatási hatóságok elé utált kihágások eseteiben, melyekben a m. kir. belügyminister által 1880. évi XXXVII. t.-cz. 42. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyi m. kir, ministerrel egyetértőleg 1880. évi augusztus hó 17-éröl 38.547/B. sz. a. kibocsátott rendelet és az ezt kiegészítő és módosító rendeletek,*) — egyes különleges, például mezőrendőri, iparügyi kihágások *) Különösen a felébb vitel módosítása tárgyában az 1890. évi jul. 28-árol 26C8/B. M, sjt, a, kibocsátott rendelet,