Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
192 138. szám. Ezek a törekvések nagy részben közrehatottak arra, hogy a bűnvádi eljárásnak törvényben való szabályozása végett készült korábbi tervezetek és javaslat — épen mivel az esküdtszék intézményét mellőzték — nem váltak törvénynyé. Midőn a bűnvádi eljárás törvényjavaslatának az igazságügyi kormány megbízásából készített, 1882. évi tervezete közzététetett, a magyar jogászközönségnek tekintélyes része, különösen a budapesti és számos vidéki ügyvédi kamara azért foglalt állást a tervezet ellen, mert ez teljesen mellőzte az esküdtszék intézményét. A 80-as évek folyamán egyes külföldi államokban, különösen a német birodalomban és Olaszországban, valamint a hazai szakközönség egy részében is keletkeztek ugyan egyes esküdtszékellenes áramlatok, azonban ezek sehol sem vezettek az esküdtszék hatáskörének jelentékenyebb megszorítására; a felhozott panaszok s akifejtett támadás a hivatott törvényhozási tényezőkben sehol sera érlelték meg a jury eltörlése szükségének érzetét; ellenkezőleg az esküdtszéknek sok százados intézménye mindenütt diadalmasan kiállotta a gyakorlat tűzpróbáját s az ellene intézett éles támadásokat. A bűnvádi eljárásnak 1888. deczember hó 10-én az országgyűlés képviselőháza elé terjesztett törvényjavaslatát, mely a juryvel szemben ellentétes álláspontot foglalt el, — épen ebből az okból visszavonta Szilágyi Dezső igazságügyi minister, a ki az 1889. évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kijelentette az országgyűlés képviselőházában, hogy »Magyarországnak birói szervezetét és az uj bűnvádi eljárásnak kiépítését az esküdtszéki intézmény behozatala nélkül befejezettnek nem« tartja. 1 ) A bűnvádi perrendtartásnak az 1890 — 1894. években előkészített és 1895. évi május hó 4-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslata kifejezetten ama feltevés alapján volt szerkesztve, hogy a hazai esküdt-biróságok hatásköre ki fog terjesztetni a nem nyomtatvány utján elkövetett bűntetteknek legsúlyosabb eseteire is. Ez a felfogás határozott kifejezést nyer a kormányjavaslat indokolásában 2 ), mely kifejtvén az esküdtszék intézményének igazságszolgáltatási és igazságügyi politikai előnyeit, továbbá kimutatván azt, hogy azon aggodalmak, melyek a magyar esküdtbiróságok hatáskörének kiterjesztése ellen az 1882. évi tervezet és 1888. évi törvényjavaslat indokolásában nyelvi és nemzetiségi okokból hangoztatva voltak, idő szerint már alapjokat vesztették, az esküdtbíróság előtti eljárás szabályozásának a perrendtartásba való felvételét azzal okolja meg, mikép a javaslat kész alapot kívánt nyújtani arra, hogy esküdtbiróságaink hatásköre a rendes eljárásra is kiterjeszthető legyen, a minek a közel jövőben való bekövetkezését kívánatosnak tartja.« Ugyanez a felfogás nyert kifejezést magának a bűnvádi perrendtartásnak számos rendelkezésében is. így a B. P- 19. §-ának harmadik bekezdésének első és második mondata oly szabályokat foglal magában, a melyekből határozottan következik, hogy az esküdtbíróság hatásköre nem nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre is ki lesz terjesztve, továbbá a B. P. a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény esetében követendő eljárást külön (a XXX.) fejezetben szabályozza s az 574. §-nak eltérő rendelkezései világosan mutatják, hogy sajtóperekben a főtárgyalást az esküdtbiróságok előtt egyéb bűnügyekben tartott főtárgyalástól részben eltérőleg kell megtartani, végre a 497. §. rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a javaslat szem előtt tartotta azt, mikép az esküdtbiróságok a legsúlyosabb bűntettek tárgyában is fognak ítélkezni és halálbüntetést is fognak megállapíthatni. A képviselőház igazságügyi bizottsága a B. P. törvényjavaslatáról az országgyűlés elé terjesztett jelentésében (6—8. 1.) határozottan kifejezést adott annak a meggyőződésnek, hogy *) Az 1888. évi szept, hó 26-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XII. kötet (1889) 1889. évi május hó 29-én tartott 256. országos ülés 333. 1. 8 ) Indokolás a B. P. törvényjavaslathoz (Budapest, 1895.) 57—87. 1.
