Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról
178 137. szám. kézbesítése után is köteles legyen elfogadni. Erről a javaslat kifejezetten intézkedik is; nehogy azonban a mentő ok előterjesztésének határideje tekintetében kétség merüljön fel, a javaslat nyolcz napi, praeclusiv határidőt állapit meg (25. §.), a mely a kézbesítéstől számit s a mely alatt a megbírságolt esküdt mulasztását kimentheti. Az osztrák tőrvény az elmaradás vagy más kötelezettségszegés kimentését hasonlóképen a kézbesítéstől számított nyolcz nap alatt engedi meg (T. 23. §.), ellenben a német birodalmi szervezeti törvény e tekintetben záros határidőt nem állit fel (59., 96. §.), a miből a kommentátorok azt a következtetést vonják le, hogy a kötelességszegés kimentése határidőhöz kötve nincs, következéskép e tárgyban a kérelem még akkor is előterjeszthető, ha már az elmarasztalt esküdt a pénzbírságot lefizette; a minek az lenne a folyománya, hogy a behajtott, elszámolt s elkönyvelt bírságot az állampénztárból ki kellene utalni. Ámbár de lege lata, a német törvény szempontjából igazuk van Löwenek, Stengleinnek és Kellemek, midőn a törvény hallgatásából ezt a consequentiát vonják le, ámde eme szabály épen a jelzett gyakorlati okokból nem volna elfogadásra ajánlható. Ha meggondoljuk, hogy nagyrészt alaptalan igazolási kérelmekkel a megbüntetett esküdtek záros határidő hiányában évek múlva is zaklathatnák a biróságot; s hogy a bevételezett birság visszautalása számadási complikatiókkal járna, az osztrák rendszert kellett némi módosítással kiindulási pontul elfogadni. A javaslat szövege szerint az igazolási kérelem vagy teljes főimentést, vagy a birság leszállitását vonja maga után. Fölmentendő az esküdt, ha elmaradását vagy távozását »alapos okkal« kimentette. Ha pedig mentségül csak »méltányossági okot« hozott fel, a pénzbírság összege leszállítható. Szükséges volt ezt a megkülönböztetést tenni, mert ha csak a teljes felmentési joga volna meg a bíróságnak, gyakran a két szélsőség közt volna kénytelen mozogni s vagy fentartaná az előterjesztett s csuptn méltányosnak talált, de teljes felmentésre nem alkalmas mentő ok mérlegelése után a pénzbírságot, vagy pedig habár eléggé indokolt nem is volna, teljesen felmentené az alól a megbírságolt esküdtet. A javaslat a végből, hogy a bíróság ne legyen kénytelen a szélsőségeket választani, felállít egy harmadik eshetőséget is, mely szerint a bíróság, ha azt találja, hogy az elmarasztalt esküdt csupán *méltányossági okot« hozott fel, jogosítva van a pénzbírság összegét leszállítani. Az esküdtek lajstromának utolsó ellenőrző szemléje a főtárgyaláson megy végbe akkor, mikor az elnök az esküdtekhez kérdést intéz az iránt, vájjon nincsen-e köztük olyan, a kire nézve a kizáró okok valamelyike fenforog (bvdi prttás 343. §.). A javaslat jelentékeny rendbírságot állapit meg arra az esküdtre, a ki ekkor a fenforgó kizáró okot be nem jelenti, mert biztosítani akarja azt a czélt, hogy csak oly esküdtek döntsenek a polgár bűnössége fölött, a kiket erre a törvény teljesen alkalmasnak nyilvánít (26. §.). Ugyanezt a szigorú rendbírságot abból a czélból rendeli a javaslat azokra az esküdtekre is, a kik valótlannak bizonyult mentőokot hoztak fel, hogy kikerülje az alkalmas elemek visszahúzódását s az intézmény hanyatlását, a mit a tapasztalás az esküdtbiróságok felállítását követő évekre nézve majdnem mindenütt megállapított (26. §.). A kárpótlás általános elveiből következik, hogy az az esküdt, a kinek mulasztása miatt a fötárgyalást el napolni, vagy valamely eljárást ismételni kellett, az ezzel okozott költségeket megtéríteni köteles (27. §.). A bíróságnak a rendbírság megállapítása, elengedése vagy leszállítása körül követendő eljárását a javaslat mi alakisághoz sem köti (28. §.). A biróság végzése ellen azonban egyfokú felfolyamodásnak ad helyt, mert a birság jelentékeny összegig emelkedhetik, méltányos tehát, hogy a rendbírság kérdésében az elsőfokú biróság ne végérvényesen határozzon (28. §.). A pénzbírságok ugyanazokra a czélokra fordítandók, a melyekre a büntetőtörvény értelmében a pénzbüntetéseket kell fordítani (37. §.). A javaslat nem jelenti ki azt, hogy a
