Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

170 137. szám. másrészt oly garancziákat is nyújtson, melyek sem a franczia, sem az osztrák törvények szerint nem találhatók fel. Az osztrák törvény szerint az elnök a bizottságba a három birói tagon kívül három bizalmi férfit is meghív, (11. §.) tehát a bizalmi férfiak kiválasztása teljesen az elnök hatáskörébe tartozik. A franczia törvény 11. §-a értelmében pedig a bizottság áll az elnökből, békebirákból és kerületi tanácsosokból (conseillers généraux), tehát a bizottságot kizárólag hivatalnoki elemből állítják össze. A javaslat e rendszerek egyikét sem fogadta el. Az osztrák törvény ellen azt lehet felhozni, hogy az elnök széles hatásköre hatalmi túltengesse fajulhat. A franczia törvénynek pedig az az árnyoldala, hogy a bizottság valamennyi tagját a hivatalnoki karból veszi. Holott miután az esküdtszék népbiróság, ez valódi jellegét csak akkor fogja megőrizni, ha a független polgárok az évi lajstromok egybeállítására befolyást gyakorolhatnak. Ezeket szem előtt tartva, a javaslat a felszólalások elintézését és az évi lajstromok egybeállítását vegyes bizottságok hatáskörébe utasítja, melynek elnöke a törvényszék elnöke, tagjai pedig két bíró és két szavazati joggal felruházott bizalmi férfi (14. §. első bek.). A bizalmi férfiakat a törvényhatóság bizottsága egy évi időtartamra saját ^kebeléből választja s ezek jegyzékét október végéig az esküdtbíróság elnökéhez átteszi (18. §). Ily módon mig egyrészt a polgárok is részt vesznek a lajstromok egybeállításánál, másrészt ama rendelkezés, mely szerint a bizalmi férfiakat a törvényhatósági bizottság saját kebeléből választja, biztosítékot nyújt arra nézve, hogy bizalmi férfiakul csak a polgárság szine-java s legmegbízhatóbb része fog megválasztatni. Jóllehet csak két bizalmi férfi vehet részt a bizottságban, a javaslat nyolcz bizalmi férfi választását irja elő, mert provideálni kellett oly esetekre is, midőn a megidézett bizalmi férfi a megjelenésben akadályozva lesz. Miután pedig előfordulhat az is, hogy több bizalmi férfi egyidejűleg akadályozva lesz, erre tekintettel szükség volt nyolcz bizalmi férfi választását előírni. A javaslat ama rendelkezése, mely szerint: »Ha egy esküdtbíróság területén több törvényhatóság van, minden törvényhatóság négy-négy bizalmi férfit választ« (18. §. 2. bek.), logikai folyománya s kiegészítő része a 34. §. rendelkezésének. Ama czél elérése végett, hogy a bizalmi férfiak tisztét a független polgárok teljesítsék s a bizottság működése egyoldalúvá ne váljék, előírja a javaslat azt is, hogy »Bizalmi férfi közhivatalnok nem lehet« (18. §. 3. bek.). A bizalmi férfiak szereplése üres formalismussá törpülne, ha azok hallgatólagos szerepre volnának kárhoztatva; és jelenlétükben semmi garanczia sem volna. Szükséges tehát, hogy a bizalmi férfiak szavazati joggal ruháztassanak fel. Már több helyütt utalás történt arra, hogy az évi lajstromokba csak oly egyének veendők fel, kik oly tulajdonságokkal birnak, melyek hivatottá teszik őket az esküdtszéki tiszt teljesítésére. Hogy a bizottság ily egyéneket válaszszon ki, ehhez szükséges, hogy a kiválasztandó egyéneket ismerje. A javaslat e tekintetben három megismerési forrásról gondoskodik. Első az alaplajstrom s a beterjesztő jelentés; második a bizalmi férfiak személyi ösmerete. Harmadikul pedig a kerület, város vagy járás közigazgatási főtisztviselője fog szolgálni, a kit felvilágosító nyilatkozattétel végett az elnök a bizottság ülésére meghívhat (14. §. első bekezdés). Ennek nyilatkozata, a mi a javaslat rendelkezéséből kitűnik, csupán votum informativum, de a megidézett főtisztviselő szavazati joggal nem bír. Ha figyelembe veszszük azt, hogy a kellő garancziák folytonos szem előtt tartása mellett egy külföldi törvény sem gondoskodik oly körültekintéssel arról, hogy a bizottságnak módjában legyen megismerni az