Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról
137. szám. 155 szolgálatra azok, a kik az emiitett bűncselekmények kivételével három hónapi fogháznál rövidebb időre voltak elitélve. Angliában nem lehet esküdt az, a ki meggyalázó vétség, felségsértés vagy más bűntett miatt el volt ítélve, kivéve, ha teljes kegyelmet kapott. (Victoria 33., 34, törv.) Relatíve ki vannak zárva az esküdtek közül az osztrákoknál a tényleges szolgálatban levő államhivatalnokok, a fő- és középiskolai tanárok kivételével. A tényleges szolgálatban álló katonák. A törvény által elismert vallás lelkészei. A néptanítók. A postánál, vasútnál, táviró-hivatalnál és gőzhajó-társaságnál alkalmazott egyének. Németországban nem lehet esküdt az, a ki az összeírás alkalmával még harminczadik évét be nem töltötte; a ki még két éve nem lakik az illető községben, a ki maga vagy családja részére nyilvános szegényalapból kap segélyt; a ki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem képes; a cselédek, a ministerek; a szabad kereskedővárosok tanácsának tagjai; azok az államhivatalnokok, a kik bármikor nyugdíjba küldhetők; birák és ügyészek; a bíróság és rendőrség végrehajtó közegei; lelkészek; néptanítók; tényleges katonák. Ezenfelül az egyes országok törvényhozásai fel vannak jogosítva, hogy még más közszolgálatban álló egyéneket is kizárjanak az esküdtek közül. — Löwe kiemeli, hogy eme joggal az országok legnagyobb része élt. A belga törvény relatív kizáró okokat nem ismer. Ellenben Francziaországban az esküdtszolgálattal összeférhetetlen állást foglalnak el a képviselők, ministerek; államtanácstagjai; számvevőszék tagjai; államtitkárok; apréfet; aprefektura tanácsosai; tényleges szolgálatban levő birák, ügyészek; békebirák; lelkészek; katonák, pénzügyőrök. Továbbá nem lehetnek esküdtek a szolgák, cselédek és azok, a kik nem tudnak francziáúl irni és olvasni. (Loi sur le Jury du 21 novembre 1872. art. 3.. 4.) Ezen ismertetésből látjuk, hogy az absolut és relatív okok közt való megkülönböztetés semmi létjogosultsággal nem bír, mert sem az egyik, som a másik csoportba tartozók nem vétetnek fel a névjegyzékekbe; következéskép tárgytalan az absolut és relatív okok közt megkülönböztetést tenni. Ezt szem előtt tartva, a javaslat nem is tesz különbséget absolut és relatív kizáró okok közt. Mindazáltal, ha azokat az okokat szemügyre veszszük, melyek a névjegyzékből való kihagyást szükségessé teszik, azt találjuk, hogy itt mégis két csoportba kell az eseteket sorolni; az egyikbe azok tartoznak, melyek többé-kevésbé diffamáló jellegűek, a másikba pedig azok, melyek a viselt állásnál fogva teszik szükségessé a lajstromokból való kihagyást. Ugy, hogy mig az első csoportba tartozó egyéneket azért kell a lisztákból kihagyni, mert megbizhatlanok, az utóbbiakat azért, mert oly állást viselnek, mely inkompatibilis az esküdt szolgálattal Ezen kategorizálást a javaslat szerkezetileg vitte keresztül, a mennyiben a kizáró okokat jellegük és természetük szerint ketté osztva, két szakaszba sorolja fel, és ekként elkülönítette a diffamáló eseteket az incompatibilitás eseteitől (5., 6. § ok). 2. Az 5. §. 1. p. szerint az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel, a ki nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt szabadságvesztés-büntetésre jogerősen el volt Ítélve. Hogy mi a nyereségvágyból eredő bűncselekmény, azt minden egyes esetben a lajstromozó bizottság állapítja meg. Ez a fogalom tágabb a vagyon elleni delictumok fogalmánál, viszont azonban nem minden bűncselekmény nyereségvágyból származó már annál fogva, mert a vagyonjogot sérti. Az utóbbiak közt is lehetnek olyanok, a melyek teljesen mentek tisztességtelen rugóktól, így pl. sok esetben a vétkes bukás. Épen ezért a kérdés megítélésénél, valamint nem 20*
