Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról
137. szám. 153 Miután vitán felül áll az, hogy az esküdtképesség meghatározásánál mindazt kerülni kell, a mi az esküdtszéki intézménynek politikai színezetet kölcsönöz, reá kell utalni arra is, hogy a javaslat a vagyoni censust miért állította fel. E tekintetben a javaslat három jogpolitikai indokot tartott szem előtt. Figyelembe vette első sorban azt, hogy a vagyoni census most is megvan. Ennek oka pedig az, hogy a mennyiben vagyoni census nem állíttatnék fel, oly elemek is bekerülnének az alaplajstromokba, melyeket esküdtbirói tiszttel felruházni aggályos volna. Másrészt, a mint már reáutalás is történt, a vagyoni census az értelmiség emelkedésére is biztosítékot nyújt; miután pedig minden garantiát meg kell ragadni, a mi lehetővé teszi az esküdtek színvonalának emelését, ez okból az esküdtképesség meghatározásánál a vagyoni censust mellőzni nem lehetett. Való ugyan, hogy Németország teljesen mellőzte úgy a vagyoni, mint az értelmi censust, hogy igy az évi lajstromok összeállításánál nagyobb anyag álljon a bizottság rendelkezésére (Hahn: Materialien I. 79. s. k. 1.); ámde helyesen jegyzi meg Löwe, hogy habár a törvény a censust mellőzte is, a gyakorlatban bizonyos értelmi és vagyoni census mégis kifejlődött az évi lajstromok összeállításánál. A javaslat nem követi az ilyen kerülő utakat, hanem szint vall s kijelenti, hogy a kinek értelmi qualificatiója nincs, az csak vagyoni census révén juthat be az esküdtek lajstromába; mert mig egyrészt rendszerint az értelmesség bizonyos fokig a vagyonnal aránylag növekszik, másrészt jobban ki van fejlődve a jogérzet abban, a kinek van mit félteni a jogtalan támadásoktól, mint abban, a kinek semmije sincs és napról-napra tengeti életét. Nincs is culturállam Német- s Francziaországon kivül, mely a vagyoni censust mellőzte volna, A szomszéd Ausztriában attól, a ki vagyoni census révén jut be az esküdtek lajstromába, megköveteli a törvény, hogy 10 frt, oly városokban pedig, melyeknek 30.000-nél több lakosa van, 30 frt adót fizessen (1. §.). Ha pedig ezen kulcs szerint elegendő számú esküdtet nem lehetne a lajstromokba felvenni, az adócensus öt forintra leszállítható. Belgiumban, az ország egyes részei szerint váltakozva 90—250 franc állami adót fizetnek az esküdtképes polgárok. Olaszországban a vagyoni census minimuma 100.000 lakossal birő városokban 300; 50.000 vagy ennél több lakossal bíró városokban 200; más városokban pedig 100 líra adó fizetése. Angliában IV. György 6-ik törvénye szerint az egyéb feltételtől eltekintve, esküdtképes az a polgár, a ki legalább tíz font sterling jövedelmet hajtó birtok tulajdonosa; vagy a kit 20 font sterling tiszta jövedelmet hozó, életfogytig, vagy legalább 21 évig tartó haszonélvezeti jog illeti meg; vagy szegények adójával; vagy végül Middlese grófságban 30 font, máshol 20 font jövedelem után házosztály-adóval van megterhelve. Ki kell itt emelni, hogy Angliában a censusban nem az értelmi fejlettség garantiáit keresik, hanem azt akarják elérni, hogy szegény emberek az esküdtszéki szolgálattal ne legyenek nagyon megterhelve. A javaslat a vagyoni census meghatározásánál abból indult ki, hogy az esküdtbirói szolgálat nem csupán jog, hanem kötelesség is, ehhez képest azt nem ahhoz a föltételhez köti, mint az a képviselőválasztási jogosultság meghatározásánál van, hogy t. i. a polgár adófizetési kötelezettségének eleget tett-e, hanem kizárólag ahhoz, hogy az illető mennyi állami adót köteles fizetni. Tehát, ha a minimális adó fizetésére kötelezve van, akkor is fel kell a lajstromba venni, ha adóját nem fizette is le. Javaslatunk az 1848: XVIII. t.-cz. alapján kiadott sajtórendtartást követve, a vagyoni census mellett az értelmi censust is felállította, a melynek alapján az értelmi qualificatió KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. V, KÖTET. 20
