Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról
137. szám. 117 Melléklet a 137. számú irományhoz. Indokolás, „az esküdtbiróságokról" szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. Miután a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat akkép lett megalkotva, hogy az esküdtbiróságok hatásköre nemcsak a sajtó útján elkövetett büntetendő cselekményekre terjed ki, hanem eme biróságok hatáskörébe utasittatnak a legsúlyosabb bűntettek is, ennek szükségszerű folyománya az, hogy az esküdtbiróságok szervezete külön törvény által szabályoztassék. Ámbár az 1848. XVIII. t.-cz. 17. §-a alapján 1867. évi május 17 én 307. sz. a. illetőleg az erdélyi részekre nézve 1871. május 14-én kibocsátott szabályrendelet az esküdtbiróságok szervezéséről is intézkedik, mindazáltal az igazságügyi kormány több nyomós okból abban a meggyőződésben van, hogy a mostani állapot fenn nem tartható s az esküdtbiróságok szervezetét s az azzal kapcsolatos kérdéseket külön törvényben kell megoldani. Ha el is tekintünk attól, hogy minden szervezeti intézkedés az igazságügy legfontosabb kérdéseit szabályozza, tehát bizonyos értelemben minden szervezeti törvény az igazságügy keretében alaptörvény s így az rendeletileg semmiképen sem szabályozható 1 , az esküdt" biróságok szervezetéről azért is külön törvényt kell alkotni, mert az 1867. évi szervezeti szabályzat hiányos, elavult és csupán a sajtó útján elkövetett bűncselekményekre illetékes esküdtbiróságok szervezéséről rendelkezik. Az 1867-ik évi május hó 17-ki szabályzat fogyatékosságát legjobban bizonyitja az, hogy közvetlenül életbeléptetése után a rendeleteknek egész sorozatát kellett kibocsátani részint a hiányok pótlása végett, részint pedig azért, hogy a szabályzat homályos rendelkezései kellő világításba helyeztessenek. De igy sem lehetett a kételyeket eloszlatni, s már 1867. évi július 25-én 307./Í. m. szám alatt kiadott rendeletben az van kimondva, hogy »mindenütt, hol a rendeletben külön szabály felállítva nincs, a közönséges perrendtartás szabályai alkalmazandók«. Bizonyos tehát, hogy ez az elavult szabályzat fenn nem tartható, nem pedig azért, mert az eljárást is szabályozza s igy annak legnagyobb része a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésével amúgy is hatályát veszti. Ehhez járul az, hogy az esküdtbirósági eljárás a legfontosabb kérdéseket igen hiányosan rendezi. így az esküdtképesség meghatározásánál oly vagyoni censust vesz fel, mely positive meg nem határozható s igy nem is ellenőrizhető. Azt, hogy kinek mennyi jövedelme van,
