Képviselőházi irományok, 1896. IV. kötet • 109-130 sz.
Irományszámok - 1896-117. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése az Országos Képtár, a Történelmi Képcsarnok s a létesitendő Szépművészeti Muzeum tárgyában
124 117. szám. A leíró lajstromnak (catalogue raisonné) tudományos feldolgozása a művészettörténeti adatok és a forrásművek tanulmányozásának, valamint az összehasonlító bírálatnak lesz eredménye, melyre természetszerűen hosszabb időn át folytatott szakszerű és rendszeres munkásság szükséges. Az eredeti átvétel idejéből származó leltárak az állag megállapítására elégséges adatot tartalmaznak ugyan, de a művészet-történet tudományos követelményeinek meg nem felelnek s ezért a leíró szaklajstrom rendszeres kidolgozása a Szépművészeti Múzeumnak szükséges kiegészítő része lesz, hogy e tekintetben is a külföldi nagy képtárak színvonalán állhasson. A Szépművészeti Múzeum javadalmából foganatosított vásárlások felett a szakértői vélemény megállapodásra jutott azoknak az európai hirű szaktudósoknak nyilatkozatában, kik a nemzetközi művészettörténeti congressus alkalmából időztek Buda-Pesten. E véleménynek meggyőző erejét fokozza az, hogy megegyezik hazai szakférfiaink többségének nézetével. A congressus tagjai a vásárlások czímén átvett összes műveket láthatták az Iparművészeti Múzeum termeiben; a részökre nyomtatott catalogus minden egyes mű mellett a kifizetett vételár összegét is feltüntette; a nyilvánosság oly mérvben érvényesült tehát, mely a tartózkodás nélküli kritikára megadta a teljes jogczimet. Mindenesetre évek avatott munkássága kell ahhoz, hogy e vásárlásoknak a Szépművészeti Múzeum szempontjából művészettörténeti jelentőségét minden egyes darabra nézve végleg meghatározni lehessen. Egyelőre annyi tény, hogy a szakértők megegyeznek a vásárolt képek átlagos értékelésében s a sajtó útján is közölt nézetük szerint, ha azok között vannak kevésbbé becsesek is, viszont vannak oly kiváló művek, melyek minden előkelő képtárnak is díszére válnának. Az ezredéves orsz. kiállítás természetes alkalmat szolgáltatott arra, hogy a Szépművészeti Múzeum javadalmából a hazai művészek előre számithassanak oly mérvű részesítésre, mely a nagyobb szabású alkotás koczkázatának elvállalását megengedhetővé teszi. A városligeti új Műcsarnok tényleg megtelt részben igen nagy méretű képekkel, melyek ha nem is feleltek meg kivétel nélkül a nagyobb feladatokhoz mért fokozottabb igényeknek s különösen ha művészeink között mostanig még nincsenek nagy számmal a hivatott történeti festők, azon csodálkozni nem lehet azért, mert eddig arra alkalom alig nyílt; de az alkotási kedvnek s a tehetségek magasabb irányú szárnyalásának annyi biztató jelét idézte fel a Szépművészeti Múzeum gyarapítására elhatározott nagyobb arányú vásárlás, hogy művészetünk nemzeti szellemű fejlődése hazánk fenállásának ezredik évfordulójától fogja számithatni általános emelkedésének és megizmosodásának korszakát. Az e czélra szánt 200.000 frtot a kormánybiztos jelentésében foglalt kimutatás szerint nem merítettem ki, mert ha az ezredéves kiállítás rendkívüli alkalmából a hazai művészek lelkes törekvését nagyszámú művek vásárlásával méltányolni kívántam, másrészt a képzőművészeti tanács határozottan kifejezett intentiómnak felelt meg abban, hogy a művészi bírálat kellő mértékét alkalmazta a művek kiválasztásánál. A megvásárolt műtárgyak a kiállítás legbecsesebb darabjai közül valók s kiválóan érdekes képtárunkra nézve különösen Munkácsy Mihálynak >> Siralomháza*, első nagy sikerének, későbbi szinhatásának teljesen megért tökéletességével megfestett megismétlése, melyet kedvező véletlenből szerezhettem meg aránylag jutányos áron, mely festmény a magyar művészet történetének egyik legértékesebb lapja lesz képtárunkban. A hazai művészetre fordított összegeken túl más jelentékenyebb vásárlások nem fordultak a múlt évben elő. Nehézséget okoz a felhalmozott művészi tárgyak elhelyezése már most is s mert a Történeti Képcsarnok tárgyait raktárban hagyni tovább nem lehet s mert a Szépművészeti Múzeum részére vásárolt képeket és szobrokat az Iparművészeti Múzeumnak sajátképeni ren-
