Képviselőházi irományok, 1896. I. kötet • 1-33. sz.

Irományszámok - 1896-5. Törvényjavaslat a mérsékielt árú marhasó árúbabocsátásáról

14 Vegyszerül a Németországban és Ausztriában követett eljárás módjára, egyelőre vasoxydot és ürömport szándékozom alkalmazásba vétetni. A vasoxyd teljesen ártalmatlan, iz és szag nélküli szer, mely a sónak csupán vöröses szint ad. Az ürömpor a sónak sajátságos, az állatok által kivétel nélkül kedvelt aromatikus szagot és kesernyés izt ad, a mi a sót emberi élvezetre alkalmatlanná teszi. Az eme szerekkel vegyitett sóból a tett kísérletek szerint szintén lehet ugyan emberi élvezetre alkalmas sót előállítani; de a redenaturálás többe kerülne, mint a teljes árú konyhasó. A marhasót, a melyet a denaturálás czéljából amúgy is őrölt konyhasóból kell előállítani, nem sajtolt, hanem őrölt állapotban szándékozom kiszolgáltatni. Szakértők véleménye szerint ugyanis a briquettirozott darabokban használt só az istállókban hevervén, szennyet vesz fel s mivel azt nemcsak egy, de több állat is nyalja, az esetleg betegségek terjedésére nyújt alkalmat; tudvalevő dolog továbbá, hogy a marha nyála gyorsan oldja a sót, mi által kisebbnagyobb leoldott darabok kerülnek a gyomrába; a mi károsan hat a szervezetre. Épúgy ártalmas a sónak túlságos élvezete is, a mi a nyálasnál alig kerülhető ki; ezért legczélszerűbb, ha a marha takarmánya megszabott adag őrölt sóval meghintetik. A sajtolás ellen szól végül az a körülmény is, hogy a szegényebb s kevésbé értelmes gazda a sajtolt és festett sót nem szívesen veszi nagy darabokban, mert látni akarja, hogy mit vesz. Csomagolásra jó minőségtí zsákok fognak használtatni, a vevők tetszésére bízatván, hogy miként az őrlött konyhasónál történik, — a marhasóval együtt a zsákokat is megvásárolják vagy pedig*a sót saját zsákjaikba töltsék. A mi végül a jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezések pénzügyi eredményét illeti, nem szenved kétséget, hogy az ismét árúba bocsátandó marhasóval szintén fognak történni visszaélések a konyhasó rovására, de a contemplált ellenőrzés mellett remélhetőleg nem olyau nagyjmérvben, a mi a sójövedék bevételeinek [jelentékeny csökkenését idézné elő, — a mégis bekövetkező kisebb mérvíí bevételi csökkenés pedig kárpótlást találand abban az előnyben, melyet a marhasó a közgazdaságnak nyújt. Áttérve a törvényjavaslat egyes szakaszaira: Az 1. §-ban foglalt abbeli kikötés, hogy a marhasó »a rendelet utján közzéteendő feltételek alatt« bocsátandó árúba, azért szükséges, hogy a denaturálás iránti, továbbá az államkincstár biztosítására vonatkozó másnemű intézkedések a törvény keretén belül a szükséghez képest bármikor megtétethessenek. A marhasó előállításának tilalma megfelel a törvényesített sójövedéki szabályok 10. §-ában foglalt abbeli rendelkezésnek, mely szerint konyhasót annak vegyelemeiből összeállítani tilos. A 2. §. a marhasó eladási árát szabályozza. A marhasó előállítását első ízben a sóőrlő malmokkal rendelkező akna-szlatinai és maros-ujvári bányahelyeken szándékozom berendezni. Szükség esetében a marhasó előállításával más sóbányahivatalok is megbízhatók lesznek. A marhasó eladási árának meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a konyhasó és a marhasó árai között olyan különbség álljon fenn, mely mellett a marhasó redenaturálása haszonhajtó vállalat ne lehessen. E végből s tekintettel az 1868. évi XI. t.-czikk 1. §-ában és az 1878. évi XX. t.-czikk XI. czikkében foglalt határozmányokra a marhasó alapára — épúgy, mint Ausztriában történt — métermázsánkint 10 koronában volna megállapítandó, mely alapárhoz a külső hivataloknál csakis a szállítási költség volna hozzászámítandó. (A marhasó ára legutóbb 1868-ban zsákkal együtt bécsi mázsánként 3 frt 80 krral, métermázsánként tehát 13 korona 56 fillérrel volt megállapítva.) Az eladási árakon a szállítási költség emelkedésével vagy csökkenésével szükségesekké váló változtatások az 1875. évi L. t.-czikk 4. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a konyhasó áraiban esetleg szükséges változásokkal együtt és egy időben volnának közhirré teendők.