Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
1211. szára. 273 u. n. »helyreigazitása« a magyar orsz. bizottságban valóban komoly kételyt kelt az iránt, vájjon a volt határőrvidék jogviszonyai és az azokra vonatkozó lények csakugyan oly általánosan ismertek-e, miként azt a t. bizottság állítja. így pl. a kevésbé ismert tények közé látszik tartozni — számtalan régibb törvénytől eltekintve — az 1868 : XXX. t.-cz. létezése, a melynek 65. és 66. §-a egyenesen, még pedig oly időben, a midőn még a határőrvidék katonai közigazgatása fennállott és oly részletességgel, hogy még az egyes ezredek is elősoroltatnak, ki van mondva, hogy a határőrvidék ezen része » Horvát-Sziavon-Dal mát országolt területéhez tartozik*, Magyarország pedig egyszersmind ünnepélyes Ígéretet tesz ezen területnek Horvát-Szlavonországokhoz való visszacsatolására nézve. Lehetetlen, hogy Magyarország, koronás királyának szentesítése mellett, ily ígéretet tehetett, ha a magyar korona országain kivül létezett volna még valamely »szerződéses fél*, a melynek ez ügybe jogos beleszólása volt. Szintúgy az 1872 : IV. t.-cz. e szavakkal kezdődik: »Miután a magyar korona országaihoz tartozó határőrvidék stb.« A midőn aztán az imént említett ígéret az egész határőrvidék polgárosítása által beváltatott, az ebbeli területnek egyik része, mint közvetlenül a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz tartozó, ehhez csatoltatott vissza közigazgatásilag is, és hogy ezen terület után Magyarországot más, mint a quotaszerű kötelezettség terhelhette volna, talán még a t. osztrák bizottság sem fogja állithatni. A Horvát-Szlavonországhoz visszacsatolt részre azonban természetszerűleg ugyanazon szabályok voltak alkalmazandók, melyeket a törvény magukra Horvát-Szlavonországokra nézve megállapít; ezekre nézve ugyancsak az 1868 : XXX. t.-cz. 11—12. § ai elrendelik, hogy »a közösügyi kiadásokhoz adóképességük arányában kötelesek járulni*, és hogy »az adóképességi arány ugyanazon hivatalos adatok szerint meghatározandó, melyek alapján a magyar korona országainak a közösügyek költségeihez való hozzájárulási aránya Ő Felsége többi országaival szemben meghatároztatotU, az 1873 : XXVIII. t.-cz. 4. §-a pedig expressis verbis kimondja, hogy »a magyar korona országainak közös törvényei (ezek közé tartozik a quotára vonatkozó 1867 : XIV. t.-cz. is) a polgárosított határ őrvidéki részekre is kitérjesztetnek«. Tehát a volt halárőrvidék Horvát-Szlavonországokhoz visszacsatolt részére is szintén csak a quotaszerű járulék esik és igy teljes joggal mondhatta a magyar bizottság, hogy Magyarország, midőn ezen arányon túl a jóval magasabb 2°/o-os praecipuumot elvállalta, kötelezettségén túlment, és ugyanezt teszi ma is, midőn kijelenti, hogy a praecipuum formáját megszüntetendőnek véli ugyan, de ezért Magyarországnak e praecipuumon alapuló megterheltetésén könnyíteni egyáltalában nem kivan. Egyébiránt talán nem csalódik a magyar országos bizottság, midőn azt hiszi, hogy a t. osztrák bizottság ellenállása a határőrvidéki praecipuum dolgában nem volna legyőzhetetlen, ha a magyar bizottság abban a helyzetben volna, »hogy a quotára nézve alkalmas és discutiálható javaslatot tenne«, vagy magyarán mondva, ha a quota felemelésére ráállana. Mert valódi oka azon kedvezőtlen fogadtatásnak. melyben a magyar bizottság első üzenete részesült, kétségtelenül abbeli kijelentésében keresendő, miszerint ő ilyen felemelést indokoltnak nem talál és ebből folyó abbeli indítványában, hogy az összes magyarországi hozzájárulásra nézve a status quo a legközelebbi tiz esztendőre is érvényben maradjon. Pedig a magyar bizottság, midőn ezen indítványát tette, nem hivatkozott a »közvéleményre« és arra nem is hivatkozhatott volna, mert a mióta a quota-kérdés újból szőnyegre került, Magyarországon minden számottevő politikai tényező óvakodott hasonló hibába esni, a milyen, fájdalom, nagyon is sűrűen követtetett el a Lajthán túl, a hol oly időben, a midőn a két kormány még hozzá sem fogolt volt a quota számításánál figyelembe veendő adatok KÉPVH, IROMÁNY. 1892—97. XXXVII. KÖTET. 35
