Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 265 törvények folytonos változásoknak vannak alávetve, s hogy úgy Ausztriában, mint Magyarországon oly mélyreható módositások vitetnek keresztül, hogy ennek folytán az egyenlő kulcs szerint szedett adók száma még inkább csökkenni fog. Tekintetbe véve az adókulcs és kivetés különbözőségét, szorosan véve már jelenleg sincs egyetlen adónemünk is, mely a beszámításra alkalmas volna, föltéve, hogy a magyar részről követett alapelvekhez szigorúan ragaszkodunk. Ausztriában a személyes adóknak oly gyökeres megváltoztatása van napirendre hozva, hogy annak keresztülvitele esetén a magyar adótörvénykezéssel való összehasonlítás egészen lehetetlenné válik. Ha pedig a Lajtán innen szem előtt tartott azon czél is eléretnék, hogy a reáladók az autonóm testületeknek engedtessenek át s az állam részére, mint Poroszországban, csupán a jövedelmi adók tartassanak meg, akkor a hozzájárulási képesség megítélésére csakis a közvetett adók fognak mértékül szolgálhatni, azon közvetett adók, melyeknek beszámítása iránt már a dualisticus aera kezdete óta oly nagy nézeteltérés uralkodik. Az eddigi alapról nem lehet azt mondani, mint ezt a tisztelt magyar országos küldöttség teszi, hogy »nem feltétlenül megbízható*, a mennyiben az tényleg teljesen megbízhatatlan és tarthatatlan. Ha már a hozzájárulási arány kiszámításánál az adók tekintendők mérvadókul, úgy csakis az összes adók tekintetbe vételével nyerhetünk tiszta képet a hozzájárulási képességről, mert néhány adóra szorítkozva a kép mindig fogyatékos fog maradni. Sőt szorosan véve még itt sem kellene megállani, ha tekintetbe veendő volna az állami birtokok és üzemek jövedelme is, mert csakis az állam összes jövedelméből ismerhetjük meg az állami szükségletek kielégítésére rendelkezésre álló eszközöket. Ha például valamely állam állami birtokokból, erdőkből vagy bányákból 'többé-kevésbé tetemes jövedelemmel rendelkezik, úgy polgárait kevesebb adóval terhelheti meg, a nélkül, hogy ebből azt lehetne következtetni, hogy a polgárok teherviselési képessége csekélyebb, mint oly államban, melynek minden kiadását adóból kell fedeznie. Az osztrák küldöttség, bármily készséggel nyújtana is különben kezet a megegyezésre, sajnos, nincs azon helyzetben, hogy a tisztelt regnikoláris küldöttség részéről tett javaslatokhoz hozzájárulhasson, sőt kénytelen azokkal homlokegyenest ellenkezőleg, ragaszkodni azon nézetéhez, hogy a magyar korona országainak elvitathatatlanul javult pénzügyi helyzete a quota fölemelését indokolttá teszi. Ha a tisztelt magyar országos küldöttség a népesség számaránya helyett egy más tartós számítási alapot hozna javaslatba, az osztrák küldöttség a legnagyobb készséggel hajlandó azt elfogulatlan megfontolása tárgyává tenni s a praecipuum kérdésében is törekedni fog koncziliáns lenni és a birodalmi tanácsnak teendő jelentésében nem fogja elmulasztani erre vonatkozó javaslatokat tenni. A mit eddig sem törvény, sem gyakorlat nem ért el, t. i. a quota felosztására helyes mértéket találni és megállapítani, az tekintendő most a küldöttség feladatának, nehogy ezután is, mint eddig, a két részrőli üzenetek oly mereven ellenkező szempontok mellett kardoskodjanak, melyek a megegyezést eleve lehetetlenné teszik, A két államterületet egybekötő érdekek oly fontosak és jelentőségteljesek, hogy a monarchia sorsának intézésére hivatott kormányoknak és képviseleteknek komolyan arra kell törekedniük, hogy e kapcsolat ne lazuljon, hanem szilárdabbá váljon. Bármily nagyok is a differencziák, jóakarat és szorgos fáradozás mellett mégis meg lehetne találni a méltányos és igazságos megegyezésre vezető utat, föltéve, hogy a tisztelt magyar országos küldöttség feladja azon nézetét, mely szerint a magyar quota fölemelésére semmi ok sincs és nem várja azt, hogy a további tárgyalások folyamán egy oly nyilatkozat tétessék, mint az 1887. évi április hó 26-án KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97 XXXVII. KÖTET. 34