Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

1159. szám. 39 A 68. §-ban arról történik gondoskodás, hogy a hajószolgálat folytonosságában zavar be ne állhasson, vagy a hajó továbbutazása ne gátoltassék a miatt, mert egy vagy több hajólegény szolgálati szerződésének megszűnése következtében elbocsátását kívánhatná. A 69. §. azon eseteket sorolja fel, melyekben a hajó a hajótulajdonosra nézve elveszvén, ennek folytán a szolgálati szerződés megszűnik. Ily esetekben méltányos, hogy a hajólegény a szolgálati szerződésnek ezen váratlan megszűnéséből származó károkért némi kárpótlásban részesittessék az által, hogy hazájába vagy a kiindulási kikötőbe ingyen visszaszállittatik. Miután azonban ily esetekben a hajótulajdonos is rendesen nagy kárt szenved, — méltányos az is, hogy a hajótulajdonosnak mód nyujtassék arra, hogy a csekélyebb költséggel egybekötött visszaszállítást választhassa. Ezen okból bizatik a megjelölt kikötök közt a választás a hajóparancsnokra. A 70, §-ban azon esetek állapittatnak meg, a melyekben a hajóparancsnok a hajólegényt a szerződésben megállapított eseteken kivül a szolgálati idő lejárta előtt is elbocsáthatja. Az elbocsátás és annak indoka visszaélések elkerülése czéljából a hajónaplóba is bejegyzendő azon esetet kivéve, ha az elbocsátás az utazás megkezdése előtt történik (1. pont); mert ily esetben a hajóparancsnok a tengerészhivatalnál az elbocsátás indokáról közvetlenül jelentést tehet. A 71. §. a 70. §. kiegészítését képezi, a mennyiben megállapítja, hogy azon esetekben, midőn a hajólegény saját hibájából bocsáttatik el, a megszolgált béren kivül semminemű kárpótlásra sem tarthat igényt. Ha azonban önhibáján kivül bocsáttatik el (70. §., 5. pont), a 69. §. határozatainak megfelelőleg ingyen visszaszállításra is van igénye a hajóparancsnok választása szerint a kiindulási vagy anyakikötőbe. — Ezen határozat felvételénél is a méltányossági tekintet volt mérvadó. Miután azonban a gyakorlatban oly esetek is fordulnak elő, melyekben a hajólegény szolgálati szerződésének lejárta előtt más okokból bocsáttatik el, így például, ha a hajótulajdonos meghal és örökösei a hajózást tovább űzni nem kívánják, ily esetekben a hajólegény megfelelő kárpótlásban részesítendő. Ezen kárpótlás mérve a 72. §-ban állapittatik meg. Ezen szakasz szerint, ha az utazás még meg nem kezdetett, a hajólegény megtarthatja a kapott foglalót és előleget. Ha foglalót és előleget a szolgálatbalépéd alkalmával nem kapott, kárpótlásul egy havibér állapittatik meg. Ha az utazás már megkezdetett, méltányos, hogy a hajólegény vagy hazájába, vagy a hajó kiindulási kikötőjébe ingyen visszaszállíttassék és hogy ezen kikötők közt maga választhasson. Ez esetben továbbá a hajólegénynek nagyobb kárpótlásra is van igénye, mely, — tekintettel arra, hogy a visszautazás európai és Európán kívül fekvő kikötőből különféle időtartamot kivan meg, — különböző összegekben állapíttatott meg. A Közép-és Feketetengernek nem Európához tartozó, valamint a Szuez-csatorna és a Vörös-tenger kikötői az európai kikötőkkel egyenlőknek tekintetnek azért, mert ezen kikötőkből ép oly könnyen lehet tengerpartunk valamely kikötőjébe visszajutni, mint az északeurópai kikötőkből. A 73. §. felsorolja azon eseteket, melyekben a hajólegény elbocsátását a szolgálati szerződés megszűnése előtt követelheti. Az első eset nem szorul bővebb indokolásra, mert a hajólegénytől nem lehet kivánni, hogy reá nézve nyomasztó körülmények között végezze teendőit és a hajóparancsnok önkényének magát csak ideiglenesen is alávesse. A második eset úgy köz-, mint magánjogi szempontokból is indokolt, mert a hajólegény nem kötelezhető arra, hogy a nemzetiség változtatásával idegen törvény hatálya alá kerülő hajón tegyen eleget szerződésének