Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

1159. szám. 35 menyekről megteendő jelentés hitelesitésénél közreműködni köteles, ezen fontos okirat kiállít hatása érdekében szükséges. Hogy a hajólegénynek ezen esetben esetleges uti költségei megtérittessenek és hogy ő azon idő alatt, mig a jelentés megtételénél közreműködik, az utoljára élvezett bérben és ellátásban részesüljön, ezt a méltányosság megkivánja. A 47—54. §-ok a hajólegények béreiről és az azok részére nyújtható előlegekről intézkednek. Erre kiváló gondot kellett fordítani, mert a tapasztalat mutatta, hogy tengerészet ünknél a bér és előleg kifizetése körül támadt a legtöbb vitás kérdés és visszaélés. A 47. §. feljogositja a hajóparancsnokot, hogy azon hajólegénynek bérét arányosan leszállíthassa, kiről az utazás megkezdése után kitűnik, hogy az általa vállalt szolgálatra alkalmatlan. Ezen intézkedés szükségesnek mutatkozott, mert a hajóparancsnok a hajólegénység szerződtetése alkalmával ritkán van azon helyzetben, hogy a hajólegénynek az általa teljesítendő szolgálatra való alkalmasságáról meggyőződést szerezhessen. Hogy azonban a hajóparancsnok e tekintetben önkényesen el ne járhasson és visszaéléseket el ne követhessen, kötelezve van e bérleszállitásról az illető hajólegényt előzetesen értesíteni és ennek megtörténtét a hajónaplóba bejegyezni. Ezen intézkedés alól a hivatalos minősítési bizonyítványokkal biró hajótisztek ki vannak véve, miután azok minősítése és alkalmazhatósága iránt a hivatalos bizonyítványokból már előzetesen alapos tájékozás szerezhető. A 48. §. pontosan meghatározza azon időpontot, melytől kezdve a hajólegénynek a bér jár. A 49. §-ban a bér kifizetésének időpontja és módozatai szabályoztatnak. Elvül kimondatik, hogy a mennyiben a felek más fizetési módozatban nem állapodtak meg, a bér csak az utazás befejezésével, vagy ha a szolgálati viszony korábban szűnik meg, ennek megszűnésével fizetendő ki. Ennek czélja egyrészt a hajólegényt arra ösztönözni, hogy nagyobb érdeklődéssel viseltessék a hajó sorsa iránt, másrészt a tengerészetünkben gyakrabban előforduló szökéseket lehetőleg meggátolni. Minthogy azonban nem volna méltányos ezen elvet minden azon esetben is alkalmazni, mikor az utazás és a szolgálati viszony huzamosabb ideig tart, ennélfogva ily esetekben megengedtetik, hogy a már megszolgált bér részben már előbb is kifizethető legyen. Az 50. §-ban a hajólegénynek adható bérelőleg magassága szabatik meg. A bérelőlegek adását elvből meg kellett engedni,, hogy az útra induló hajólegényaek módjában álljon magát az utazásra szükséges ruházattal ellátni és egyéb szükségleteit beszerezni. Az előlegek magassága az eddigi szabályokban nem volt kellő pontossággal megállapítva s az előlegadás főképen a hajóparancsnokok belátásától függött. Ebből számos hátrány származott. Sok esetben a hajólegény nem kapott oly nagy előleget, hogy uti szükségleteit beszerezhette volna, másrészt viszont egyes hajóparancsnokok oly nagy előlegeket adtak, hogy a szökéseket megkönnyítették, végre annak következtében, hogy az előlegek adása nagyobbrészt a hajóparancsnoktól függött, gyakori perlekedések származtak. A jelen törvényjavaslatban tehát megállapíttatik az előlegek maximuma, melyen túl előlegeket adni nem szabad. Az előlegek maximuma elég magasan van megállapítva, hogy a hajólegény uti szükségleteit beszerezhesse és az előlegből esetleg hátrahagyott családjának is juttasson támogatást, azonban még sem oly nagy, hogy az előlegnyujtás visszaélések elkövetését elősegíthetné. Az 51. §-ban félreértések elkerülése végett megállapíttatik, hogy mily pénzértékben és pénznemben fizetendő ki a hajólegény bére. A bérnyilvántartási és fizetési könyv, melyről az 52. §-ban van szó, a bér fejében történt fizetések igazolását czélozza. Ezen könyvek vezetése a rend és esetleges vitás kérdések elkerülése érdekében szükséges. A törvényjavaslat a bérnyilvántartási és fizetési könyvek vezetését a 5*