Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

28 1159. szám. királyságoktól és országoktól, a magyar korona országainak területére való hatálylyal hozandó meg. Az osztrák révhivataloknak a fennebbi módon leendő igénybevétele iránti határozatok tehát az újból kötendő vám- és kereskedelmi szövetségbe lesznek felveendők, addig pedig a fenforgó kérdésre nézve az osztrák korraánynyal a teljes viszonosságon alapuló szerződési viszonyba kellend lépni. A 4. §. megállapitja, hogy ki tartozik a hajólegénységhez és hogy kik a hajótisztek és altisztek? A hajólegénységnek több fokozatba való osztása szükséges volt, mert a hajón alkalmazottak a szolgálatban egymással alárendeltségi viszonyban állanak. Ezen §-ban hivatkozás történik az 1879. évi XVI. t.-cz. 26. §-ára, mely szerint »a személyzeti jegyzékbe a hajóparancsnok és legénység, valamint minden más, a hajón alkalmazott egyén névszerint bejegyzendőt. A II. fejezet azon feltételeket állapítja meg, melyek alatt a hajóparancsnoki, hajótiszti hajóaltiszti és hajóapródi minősités elnyerhető. A hajókon alkalmazott többi személyzettől is megkívántatik ugyan a gyakorlatban, hogy bizonyos minősítéssel vagy gyakorlattal bírjon, de miután ezen személyzet alárendeltebb teendőket végez, inkább a hajóparancsnok és a hajógépész érdekében áll, hogy ezen teendők végzésére kellő gyakorlattal biró egyéneket szerződtessen, mint sem az államhatalom feladatát képezné ezek számára, kik a közhatóságokkal szemben felelősséggel nem bírnak, külön minősítési feltételeket megszabni. így például a gyakorlatban tényleg alig fordult elő, hogy fűtői minőségben oly egyén szerződtetett volna, ki a kazánok fűtése körül szénhordó minőségben tapasztalatokat nem szerzett, vagy hogy kormányosi minőségben szerződtetett volna oly egyén, ki mint kőztengerész segédkormányosként nem lett volna már korábban alkalmazva. Az 5. §. fölsorolja azon tengerész-állásokat, melyek elnyerésére megfelelő képesítés mutatandó ki. A hajóapródállásnak elnyerésére, ámbár a hajóapród a hatóságokkal szemben felelősséggel nem bír, képesítés azért köttetett ki, mert a kereskedelmi tengerészet hajótisztjei főképen a hajóapródok sorából kerülnek ki. A minősítésekre elméleti és gyakorlati ismeretek kívántatnak. Ezen feltételek közelebbről a 6—15. §-okban határoztatnak meg. A feltélelek úgy vannak megállapítva, hogy az azoknak megfelelő egyénekre az általuk teljesítendő szolgálat ellátása aggály nélkül bizható legyen. Az eddigi állapothoz képest feltűnő szigorítás vétetett tervbe, a mennyiben az egyes minősítések elnyeréséhez nagyobb gyakorlati tapasztalat és külön vizsgálatok letétele kívántatik, míg az eddig érvényben volt szabályok értelmében egyes minősítések gyakorlati tapasztalatok szerzése alapján vizsgálatok letétele nélkül is elnyerhetők voltak. A hajóapródi minősités elnyerésére (6. §.) a hajóapródi vizsgálatnak sikeres letétele kívántatik meg. A hajóapród nagyobbrészt ugyanazon szolgálatokat teljesiti, mint a köztengerész, de a bánásmód, melyben részesül, mégis kiemeli őt a hajólegénység zöméből, a mennyiben a magasabb elméleti előképzettségére való tekintettel a hajón jobb ellátásban is részesittettk. A hajóapródnak hivatása, hogy a hajóhadnagyi minősités elnyeréséhez szükséges gyakorlati tapasztalatokat megszerezze. A következő §-ok szerint (7., 8. és 10. §§.) különbség tétetik a kisparthajózású, a nagyparthajózású és a hos^zújáratú kapitányok minősítésére nézve. E részben felemlítendő, hogy a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-cz. 6., 7. és 8. § ai megállapítják, hogy mi értendő a kisparthajózás, a nagyparthajózás és a hosszűfáratú hajózás alatt. A kisparthajózású kapitány minősítéséhez (7. §.) nagyobb elméleti előismeretek nem kívántatnak meg, minthogy ezen kapitány a 7. §. utolsó kikezdése szerint csak a kisparthajózás