Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

1110. szám. 73 kihatása a %ép nemesítésére, a közművelődésnek nemzeti irányban való fejlesztésére, specziális viszonyainkban pedig a magyarosodásra, — mert erről is és pedig igen helyesen, mint számításba vett eredményről emlékeznek meg a javaslat indokai, — csakugyan még sokkal intensivebb is lenne, mint az esküdtszéké. »Ha a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy a népet a törvény alkalmazásából kizárjuk.« Továbbá: »A közönséges élettapasztalat, az egészséges és józan ész, jogi ismeretek és bő gyakorlat nélkül is felismerheti, hogy mi az igazság.« Ezeket mondják az indokok az esküdtbirákról, a kikre a legsúlyosabb bűnesetek lennének bizva. De hát még inkább mondható mindez a népbirákról, mert a népbirákra csak a kisebb rendű bűnesetek lennének bizva és ezekben is a népbirák együtt ítélnének a szakbíróval, a szakbíró közvetlen vezetése alatt. »Az esküdtek az eset individuális körülményeinek megbirálására inkább hivatvák, min a szakbíró, mert jobban megértik a vádlottat, jobban ismerik viszonyait.« Még sokkal találóbban szói ez érvelés a népbirák mellett a maguk hatáskörében, mert hiszen az esküdtbiróságokénál sokkal kisebb a területök, a lokális természetű kisebb eset individuális körülményeit közelebbről észlelhetik, a vádlottat és viszonyait még közelebbről ismerhetik. Minden magasztalása mellett az esküdtbiróságnak, beismeri a javaslat, hogy valamint minden emberi alkotás, az esküdtszék is tévedhet. Elfogadja mégis az esküdtszéket, lehető tévedései daczára, súlyos bűnesetekben. Nem lehet tehát kizárási jog a lehető tévedés a népbirósággal szemben sem, a csekély jelentőségű bűnesetekben. »A hivatásos bíróban a megszokás és a kötött bizonyítási rendszer tradiczionális szentsége mellett, nem érvényesülhet e bizonyítékok szabad mérlegelése; míg az élőszó a tényállást fényképszerűén tünteti vissza az esküdtek elfogulástól tiszta lelkében.« így szólnak az indokok. Hogy ezen örökigazság nem volna alkalmazható épen ugy a népbirákra, ezt annál kevésbbé lehet állítani, mert a lajstromok helyes összeállítása mellett egyáltalában nem mondható, hogy az egész járásbirósági területen, elég alkalmas egyén, a ki a csekélyebb bűnügyek megítélésére megkívánható értelmiséggel bír, nem találkozik. Sőt tekintve a járásbirósági ügyek kisebb jelentőségét, aránylag alkalmas népbiró inkább fog a járásbíróságok területén akadni, mint alkalmas esküdtbirák egyes törvényszéki székhelyeken. A polgári elem túlterhelése minden esetre fontos tekintet. De más az esküdtbiráknak a közönsége, más a népbiráké. A terheltetés tehát megoszlik. Sokkal kevésbbé lehet pedig szó túlterheltetésről a népbiráknál, mint az esküdtszéknél, mert kisebbek a területek, a népbirák a központhoz közel laknak és rövidebb lefolyásúak a tárgyalások. Sok függ e tekintetben a hatáskörtől is, mert az idő megkimélését nagyon előmozdíthatjuk például azzal is, hogy beismeréseknél a népbirák mellőztetnének. Egyéb iránt népünk hajlama az autonómia felé, az autonómiáért közigazgatási téren erősen hangoztatott követelése, kétségtelenül igazolja a hajlam fennforgását népünkben arra, hogy az igazságszolgáltatásban is közvetlen tevékenységgel részt vegyen. És a mily joggal követelhető az autonómia, a végrehajtó hatalom megosztása a közigazgatás terén, ugyanazon joggal követelhető az az igazságszolgáltatás terén is. A polgári eljárásban van már praecedensünk is. A polgári elemnek a bíráskodásban való részvétele nem ismeretlen nálunk és a praecedensek fényesen igazolják egyrészt a polgári elem hajlamát a bíráskodásban való közreműködésre, másrészt azon tapasztalatot, hogy a polgári elem ezen közreműködése teljes sikerrel járt. Nehézséget okozónak mondhatnók a nyelv különbözőségét. De a népbiráknál ez kevésbé ok, mint az esküdtszéknél, mert az esküdtszékek nagyobb központokban laknak és a vádlott KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXXIV, KÖTET. 10