Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1121. Törvényjavaslat, a császári és királyi közös hadsereg, haditengerészet és a magyar királyi honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875. évi LI. törvényczikk 135. §-ának kiegészitése tárgyában

1121. szám, 299 Metléklet az 1121. számú irományhoz. Indokolás, ,,a cs. és kir. közös hadsereg, haditengerészet és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875. évi LI. törvényczikk 135. §-ának kiegészítése tárgyában előtérj esztett törvényjavaslathoz. A m. kir. honvédség szervezetének folytonos erőteljes fejlődése következtében, az évenként beálló nagyobb tiszti szükségletnek egyik módozata abban is áll, hogy a tiszti hiány részbeni pótlására egyes küünő minősültséggel biró oly tisztek helyeztetnek át a közös hadsereg tényleges állományából a honvédség állományába, a kik ezen áthelyezést kérelmezik. Ily tiszteknek a honvédséghez való áthelyezése a jelenlegi tiszti hiány mellett, már azért is szükséges, mert azok a közös hadseregben huzamosabb időt töltvén a tényleges szolgálatban, ott szerzett ismereteiket és tapasztalataikat a honvédség kiképzésének előnyére értékesitik; a mi különösen áll azon magasabb rangfokozatban álló tisztekre nézve, kik a közös hadsereg tényleges állományában különféle parancsnoki minőségben hosszabb időn át szolgáltak és szerzett bő tapasztalataikat a honvédség szolgálatában kivánván értékesiteni, magyar állampolgári minőségüknél fogva, a m. kir. honvédség tényleges állományába való áthelyezésüket kérelmezik. Az emiitett tiszteknek ezen áthelyezése azonban a jelenleg fennálló törvényes határozványok szerint azzal a hátránynyal van összekötve, hogy a honvédelmi tárcza költségvetésében a »Nyugdíjak« évről-évre nagyobb költségfedezetet igényelnek; a mennyiben a közös hadseregtől a m. kir. honvédséghez áthelyezett tisztek itteni, némelykor igen rövid szolgálatuk közben bekövetkező nyugdíjaztatásuk esetén összes szolgálatuk után őket megillető nyugdíjat, kizárólag a honvédelmi tárcza terhére élvezik, holott méltányosnak mutatkozik, hogy az ily tisztek, a közös hadseregben teljesített szolgálatuk után, az ezen időre kijáró nyugdíj-hányad a közös hadsereg költségvetését terhelje, és csakis azon nyugdíj-hányad fizettessék számukra a m. kir. honvédség javadalmazásából, a mennyi időn át ők a honvédség tényleges szolgálatában állottak; viszont pedig hasonló nyugdíjtéritési mód követtessék ama tisztek bekövetkező nyugdíjazásánál, a kik a honvédség lényleges állományából a közös hadsereg tényleges állományába saját kérelmükre helyeztettek át azon czélból, hogy tehetségüket a közös hadseregnél is érvényesíthessék. A kiérdemelt nyugdíj-összegnek ilyen megosztása és térítési módja a honvédség első felállításakor tényleg gyakorlatban is volt, de az 1875: LI. törvényczikk 135. §-a értelmében, a nyugdíj-hányadoknak a közös hadsereg javadalmazásából való fizetése határidőhöz volt kötve, a mennyiben ez csak a honvédség első fel állításakor a honvédséghez áthelyezett tisztekre terjedt ki; és ekként a honvédség első szervezetének befejezése 1873. évi szeptember 22-ével legfelsőbb elhatározással kimondatván, az ezen időtől fogva áthelyezett tisztek után — nyugállományba helyezésükkor — a közös hadügyi tárcza nyugdíj-hányadot nem térit, — azok összes nyugdíja tehát a honvéd-tárczát terheli. Ezen előbb követett méltányos és kölcsönös eljárás a szóban lévő tisztek nyugdíjazásánál jelenleg annál is inkább kívánatos, mert eddig nagyobbrészt csak alsóbb rendfokozatú tisztek kérelmezték átheJyeztetésüket a honvédséghez, kiknek áthelyezésükkor aránylag csekély szolgálati idejük volt, míg a legközelebbi múltban és most magasabb rangú — és ennek folytán hosszabb szolgálati idővel biró — tisztek óhajtják áthelyezletésükel, kiknek természetszerűleg aránylag már nagyobb nyugdíjra való igényük van. 38*