Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

Eltekintve azonban a külföldi tételes jogok álláspontjától és a német birodalomban egy évtized óta szerzett, számunkra is nagyon tanulságos tapasztalatoktól, kizárólag hazai viszonyaink szempontjából is, a bizottságnak csaknem egyértelmű nézetéhez képest, ez idő szerint egyáltalában nem mutatkozott elfogadhatónak a felebbezés eltörlése, vagy a jogorvoslatoknak nagyobbmérvű korlátozása. Tételes perjogunk szerint ugyanis a törvényszékek előtti eljárásban, tehát a legsúlyosabb és e középsulyosságú büntetendő cselekmények eseteiben, jelenleg az előkészitő eljárás során három fokú, az ügy érdemében pedig a ténykérdésben is hétfokú felebbezés van korlátlanul megengedve. Ennélfogva mind jogászközönségünk, különösen ügyvédi karunk, mind a laikus közvélemény évtizedek óta teljesen hozzászokott a perorvoslatoknak ezen tagadhatatlan túltengéséhez, s igy nemcsak nagy visszatetszést keltene, hanem egyenesen kivihetetlennek is mutatkozik az esküdtbiróságok hatáskörébe nem utalható összes törvényszéki bűnügyekben, tehát aránylag súlyos természetű bűncselekméuvek esetében, a felebbezésnek teljes kizárása. A bizottság határozottan abban a nézetben van, hogy bírósági szervezetünk még nem szilárdult meg annyira, hogy a legfontosabb érdekek veszélyeztetése nélkül, a törvényszékek hatáskörébe utalt bűntettek és vétségek eseteiben, a ténykérdésben való felebbvitelt mellőzni lehetne. De ettől el is tekintve, a bizottság azon meggyőződésben van, hogy a felebbezesben rejlő biztosítékot, szervezeti garantiákkal jelenleg pótolni nem is lehetne. Ezen okokból a bizottság e részben nem vélt tovább mehetni annál, hogy kétfokú felebbezés helyett csak egyfokú engedtessék meg, és hogy a felebbezés törvényszékek által elbírált csekélyebb súlyú, különösen járásbíróságok és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt bűncselekmények eseteiben kizárassék. (Javaslat 381. §.) Azt a jelenlegi rendszert, mely szerint a felsőbíróságok a felebbezett ügyeket tisztán írásbeli alapon kötelesek felülvizsgálni, mely tehát a közvetlenül felvett bizonyítási anyagból jobban informált alsó bírótól, a kevésbé jól informált felső bíróhoz viszi az ügyet, a bizottságnak egy tagja sem kívánta fentartani. Ennélfogva egyértelműieg tért adott a bizottság a felsőfokon is a szóbeliségnek, s a másodfokban eljáró bíróságok előtt a közvetlenségnek is — és okvetlenül megengedendőnek tartotta a felülvizsgálatra hivatott bíróság mérlegelése szerint a teljes vagy részleges reproduktiót, végül a felebbezéssel kapcsolatban a ministeri javaslat eredeti szerkezeténél sokkal tágabb körben (393. §.) uj bizonyítékoknak a felsőbíróság előtt való felhozását. A nóvum felvétele tárgyában a határozathozásra a bizottság a felsőbíróságot találta feljogositandóuak. A helyes büntető igazságszolgáltatásnak lényeges garancziáit látta ugyan a bizottság, a jogorvoslatoknak, különösen a ténykérdésben való felebbezésnek megengedésében, mindazáltal bizonyos mértékig számolnia kellett azon ténynyel, hogy felsőbíróságaink a szóbeliségnek és közvetlenségnek a felsőfokon való keresztülvitele esetében és reproductió megengedése mellett, még ha a bírói létszám igen jelentékeny számban szaporittatnék is, teljesen képtelenek volnának az összes bűnügyek felülvizsgálata körül a reájuk váró óriási munkateherrel megküzdeni. Ez okból a bizottság hozzájárult ugyan ahhoz, hogy a csekélyebb súlyú bűncselekmények esetében a felebbezés (381. §.), alaki semmiségi okok eseteben pedig (384. és 428. §§.) a semmiségi panasz megfelelőleg korlátoztassék, azonban a javaslat eredeti szövegében kontemplált megszorítást messzemenőnek találta és részben az anyagi igazságnak döntő szempontjából, részben a jogegységnek megóvása végett, de általában a helyes büntető ítélkezés érdekében is, — a jelentés különös részében előadott okokból — a javaslatnak 381., 382., 393. és 428. §§-ait oly irányban módosította, hogy azok alapján, mind a felebbezés, mind a semmiségi panasz a miniszteri javaslatban czélba vett keretnél sokkal szélesebb körben vanl megengedve.