Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

56 1076. szám. Az országos közvetítés igénybevételét a javaslat határidőhöz nem köti, de ha az egyik vagy a másik fél az országos közvetítés iránti kérelmét már a per során terjeszti elő, a bíróság már az ítéletben fog intézkedni, hogy az országos közvetítést tárgyazó eljárás folyamatba tétessék. És minthogy nincsen kizárva, hogy ennek daczára az országos közvetítés megtagadtatik, az az eshetőség állhat be, hogy a fizetés módozatai a feleknek egymás közti viszonya szempontjából szabályoztassanak. Annak elkerülése végett tehát, hogy ilyenkor az országos közvetítés megtagadása után külön eljárást kelljen megindítani, vagy külön ítéletet hozni, kívánatos, hogy az ítélet, mely a váltságösszeget megállapítja, és mely az országos közvetítés iránti eljárás megindítása tekintetében is intézkedik, az országos közvetítés megtagadásának eshetőségével is számoljon, és feltételesen állapítsa meg a fizetési módozatokat, melyek szerint a birtokos a váltságösszeget a volt földesúr részére törleszteni fogja. A volt földesúr részére közvetlenül teljesítendő fizetés módozatait csak akkor lesz szükséges a 12. §. első és második bekezdésében megszabott módon megállapítani, ha a felek ebben az irányban egyességre nem léptek. A felek az országos közvetítés esetén kívül maguk állapithatják meg a váltságösszeg lefizetésének módját; s ekkor a fizetési kötelezettséget az egyezség fogja szabályozni. A felek továbbá feltételesen köthetik meg az egyezséget arra az esetre, ha az igénybe vett országos közvetítés megtagadtatnék, s ekkor szükségtelenné válik, hogy e részben a bíróság intézkedjék. 13. §. A 2-ik §. utolsó bekezdése szerint a volt földesúr kérelmére a birtokos a szolgálmányokat megváltani köteles. De akkor is, ha maga a birtokos veszi igénybe a megváltáshoz való jogot, megtörténhetik, hogy a tulajdonul megszerezhető birtokterület nem fog arányban állani a szolgálmányok egyenértékeként itéletileg megállapított váltságösszeggel. Szükséges tehát, hogy a birtokos a túlságos megterheltetéstől s az ez által bekövetkezhető vagyoni tönkrejutástól megóvassék; s erre való tekintettel a javaslat a szőlőbirtokot terhelő tartozások megváltásáról szóló 1868: XXIX. t.-cz. 16. §-a nyomán módot nyújt, hogy a birtokos váltság helyett magát a birtokot bocsáthassa vissza, mi által a birtokviszony teljesen megszűnik és a birtokteriilet minden ellenérték nélkül a volt földesúr szabad rendelkezése alá esik. Mellőzhetetlen azonban, hogy a birtokos ezt a jogot egy bizonyos záros határidőn belül érvényesítse, attól az időponttól számítva, a melyben a váltságösszegnek végleges megállapításáról értesül. Ez már azért is szükséges, hogy a bíróság már a váltságösszeget megállapító ítéletben határozhassa meg azokat a következményeket, a melyeket a birtok esetleges visszabocsátása szükségszerűleg maga után von. 14-37. §§. A javaslat 14—37. §-ai szabályozzák a javaslat körébe eső perekben követendő bírói eljárást. A telepitvényekről szóló 1873 : XXII. t.-czikk, mely jelen javaslat körébe tartozó kérdésekkel azonos forrásra visszavezethető kérdéseket tárgyaz, a birói eljárást — bizonyos eltérésekkel — az 1871 : LIII. t.-czikkben szabályozott birtokrendezési eljárás mintájára konstruálta. Maga a tulajdonképeni birtokrendezési eljárás ismét különböző az ország erdélyi részeiben és a volt Pártium területén, és különböző az ország többi részeiben. Az 1871 : LIII. t.-czikk magát a tárgyalást az Írásbeliség elvén épiti fel és csakis a határozat hozatalához szükséges segédadatok