Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1109. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése 1. sz 1894. évi állami zárszámadásról, 2. az aldunai Vaskapu-szabályozás 1894. évi munkálatairól és költségeiről
1109. szám. 267 A túlkiadás e két rovatnál — melyek közt az átruházási jog megengedtetett — tesz összesen 96.114 frt 78 krt. Ezt a túlkiadást a minister következőleg indokolja: »A ménesek kezelésében a legtöbb oly rovatnál, a melynél a kiadás, kisebb vagy nagyobb mérve kevésbbé van külső körülmények befolyásának alávetve, megtakarítások érettek el, igy nevezetesen, hogy csak az ezer forintot meghaladó tételeket említsem, megtakarittatott: 4.252 frt a tiszti fizetések és pótlékokon, 2.236 frt 8^/z kr. az időn felül váló szolgálat utáni pótlékoknál, 4.324 frt 09 kr. az utazási és szállítási költségeknél és 1.326 frl 65 kr. a kórházi kiadásoknál. Mindezen, együttvéve 15.158 frt 69 krt tevő megtakarításokat azonban nemc?ak ellensúlyozták, de végeredményben túlkiadást okoztak oly körülmények, a melyek vagy egészen elhárithatlanok, illetőleg változtathatlanok voltak, vagy legalább is szükségeseknek mutatkoztak.« »Igy legelső sorban ki kell emelnem, hogy a gazdaságoktól átvett kenyér, zab, takarmány stb. megtérítésére, illetőleg ily terményeknek idegenektől való vásárlására 42.510 frt 9372 krral több volt szükséges, mint előirányoztatott, miután a nyári aszály következtében a lovakat a nyár nagy részén át téli takarmányon, tehát a legelőnél drágább szénán kellett tartani; továbbá a zab ára is az előző évekhez képest szokatlanul magas volt, s végül mert a lólétszáun némileg emelkedett, nevezetesen a mezöhegyesi ménesben, de a többiben is az eladásra és kiállításra szánt nagyobb számú ló felállításával, valamint a méneskari hadapródiskola és tiszti lovagló tanfolyamnak Mezőhegyesre történt áthelyezésével, mely utóbbi költség azonban a méneskari hadapródiskola rovatán elért megtakarítással fedeztetik, mig a kisbéri ménesben a túlkiadást a készletben lévő zah értéke fölösen fedezi. Ugyancsak a lólétszámnak fentemlitett növekedése folytán a gondozó legénység számát is szaporítani kellett, a mi a legénység zsoldjánál 366 frt 84 kr., eledelpénze és egyéb járandóságánál 4.137 frt 52 kr. túlkiadást okozott. Végül a vegyes, előre nem látható kiadásoknál mutatkozik 18.449 frt 87 krnyi túllépés, a mit első sorban a kisbéri ménes részére vásárolt egy riién vételárának utolsó részlete, továbbá a mezöhegyesi méneshez szükségessé vált két telivérmén vételára; másodsorban pedig az a körülmény okozott, hogy a kisbéri ménesben a magántenyésztők meddő maradt kanczái után az előirányzottnál több visszatérítés vált szükségessé, s ugyancsak a kisbéri ménes a méntelepektől több használati lovat vett át.« A »Ménesek« rovatán mutatkozó túlkiadásnak előidézéséhez az a körülmény is hozzájárult, hogy a költségvetésben egy tábori lelkész fizetése volt felvéve 1.200 frttal, holott tényleg Mezőhegyesen egy 1.680 frt fizetést élvező katonai plébános működött. Az igy mutatkozó 480 frt különbözet felerésze a mezöhegyesi méuesbirtok-gazdaság, felerésze pedig az ottani ménes hitelének terhére számoltatott el, mely utóbbinak túlkiadásainál a minister a költségvetéstől eltérő magasabb fizetés utalványozását a következőleg indokolja: »1892-ben valószínűvé lett, hogy a mezöhegyesi katonai lelkész, mint a cs. és kir. közös hadseregnek azon idő szerint rangban legidősebb I. osztályú katonai lelkésze, katonai plébánossá fog kineveztetni, mely esetben — minthogy a ménes-intézetben ily állomás rendszeresítve nincsen — várható volt, hogy nevezett lelkész Mezőhegyesről áthelyeztetik.« »Tekintve azt, hogy Mezőhegyesen a katonai lelkész nemcsak a katonai személyzet, hanem egyúttal a ménes-intézet területén lakó polgári egyének és elhelyezett iskolák lelki és vallási ügyeit ellátni és gondozni, az iskolákban a hitoktatást végezni van hivatva, s mivel nevezett lelkész ezen hivatását a megelőző hat év alatt elismerésre méltó módon teljesítette, s mint iskolaszéki elnök a tanügy felvirágoztatása körül sikeresen buzgólkodott, hivatali elődöm által a ménes-intézet érdekei szempontjából kívánatosnak tartatott, hogy azon esetben 34*
