Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1106. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, a Ludovika-Akadémia parancsnoka által 1896. évi márczius hó 22-én 124. szám alatt kibocsátott tiszti parancsban foglalt, - s Horváth Gyula képviselő úr által a képviselőháznak bejelentett - mentelmi jogsértési eset tárgyában

1106. szám. 169 Ezen rendelet szövege a következő: »1985. sz. eln. A czim figyelmét kívánom arra irányítani, hogy habár a tényleges állományú honvédtisztek- és tisztviselőknek, valamint a legénységnek is, az országgyűlés ülésein való megjelenését korlátozni semmikép sem kívánom, és mivel a napi lapokból amúgy is értesülnek a tárgyalások lefolyásáról, mégis ezen ülések látogatását, a honvédelmi tárczát érintő ügyek tárgyalásakor, tekintve az ellenzék részéről, fájdalom, tapasztalt kíméletlenségére, és igen gyakran történendő mérték nélküli, az objectiv tárgyaláshoz nem tartozó kifakadásokra, úgy az illendőség, mint a tapintat, de a fegyelem követelményei szempontjából is kerülendőnek tartom. Jelen rendeletemet valamennyi honvédkerületi, dandár-, gyalog- és huszárezred, a honvéd tér-, a Ludovika-Akadémia, a központi ruha- és fegyvertár, a központi lovas-iskola parancsnokságának, a lovassági felügyelőnek közvetlenül kiadom, és a honvéd-főparancsnoksággal is közlöm. Budapesten, 1896. évi márczius hó 19-én. Fejérváry s. k., honvédelmi minister.« A minister, rendeletének bemutatásával egyidejűleg kijelentette, hogy a LudovikaAkadémia parancsnokának tiszti parancsa az ő saját rendeletének úgyszólván reprodukezióját képezi, miért is, minthogy ezért a felelősséget teljes mértékben elvállalja, kéri ezt a tárgyalás alapjául a bizottság által elfogadtatni. A bizottság a felmutatott ministeri rendeletet tárgyalásának alapjául elfogadván, arra vonatkozólag Horváth Gyula képviselő úr legelső sorban oda nyilatkozott, hogy tartalmában az indokolást, s különösen a parlamenti pártok kritikáját tartja sérelmesnek, mert ez a szabad discu8siónak s a tanácskozások nyilvánosságának útjába vág, a mentelmi jog szempontjából azonban a minister nyilatkozata előtt indítványt tenni nem óhajt. Ezen nyilatkozat után a m. kir. honvédelmi minister úr a rendelet czélja és indokai tekintetében kijelenti: hogy annak kibocsátásánál őt más indok, mint kizárólag a katonai fegyelem szempontjai, nem vezérelte. — Ugyanis a katonai fegyelem fentartásának szempontjából, nem tartotta megengedhetőnek azt, hogy a honvédelmi ministeri tárczát érintő ügyek tárgyalása alkalmával, midőn nemcsak a minister tárczájának anyagi szükségletei képezik a parlamenti vita tárgyát, hanem a ministernek, úgy is mint katonának, egyéni és intézkedési képességei, szelleme, hazafisága vonatik egyes szónokok által nézete szerint nem egészen tárgyilagos kritika alá, — alárendelt, s tényleges szolgálatban levő katonai közegei a ház tanácskozásain jelen legyenek; kijelenti, hogy ő rendeletével, — melynek bevezetése arra nézve félremagyarázhatatlan tájékozást nyújt, — sem a parlament jogait, sem működési szabadságát érinteni, sem a parlament politikai pártjainak, vagy egyeseknek maguktartását sérteni egyáltalán nem akarhatta s annak kibocsátásában más indok, mint pusztán a katonai fegyelem fentartására való kötelességszerű törekvése nem is vezethette. Horváth Gyula képviselő úr a minister ezen határozott nyilatkozatával egy katonai affairnek mutatkozó incidenst lát közmegelégedésre elintézve, s habár az arra alapított aggályait eloszlatva látja, még sincs abban a helyzetben, hogy a házban tett eredeti indítványát visszavonja. Ezek folytán a bizottság, a bejelentett és hozzá utasított esetet, az előtte tett nyilatkozatok által kiegészített tényállás alapján, kizárólag a mentelmi jog szempontjából vette tanácskozás alá, s a tagok egyhangú véleményével kijelentendőnek találta: hogy azon nyilatkozatok után, melyeket a m. kir. honvédelmi minister úr az általa kibocsátott rendelet keletkezésének indokaiképen felhozott, annak intézkedéseiben a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni nem látja. A bizottság ugyanis az előtte kifejtett tényállásban, egyetlen támpontot sem talált arra nézve, hogy a m. kir. honvédelmi minister úr rendelete akár a ház tanácskozásainak szabadKÉPVH. IROMÁNÜ. 1892 — 97. XXXIII. KÖTET. 22