Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1101. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister jelentése, a Hunyadi-levéltárnak a bajor állami levéltártól megszerzése ügyében
104 11Ö1. szám. vonatkozó genealógiai munkák, családtörténetek és czimergyüjtemények (Helfrich, Frjgger, Haller, Imhoff, Wallenroodt, Löffelholz stb. családokról) 23 kötetben, a XV— XVII. századokból. A többi kézirat vegyes tartalmú; nagyrészt bekötött levelezések és útleírások a XVI—XVII. századból. , 2. Oklevelek. Az átengedett oklevelek kor szerint következőkép oszlanak meg: XIII. századi oklevél 54 darab. XIV. » » 21 > XV. » p 60 » XVI. » » 71 » XVII. » » ' . ... 45 » XVIII. » p 15 > Összesen: 266 darab. Tárgyak és vonatkozásaik szerint az oklevelek következő csoportokat képeznek. A csereanyagnak csaknem fele, 130 darab, Nürnberg városát érdekli, Bambergre és Regensburgra 10—10 darab, Augsburgra 6, egyéb bajor és német városokra (München, Bergel, Köln, Werde, Marburg, Mosburg stb.) összesen 29 darab vonatkozik. ] A csere-anyagban van pápai oklevél 35 darab; s minthogy ezek legnagyobbrészt a XIII. századból valók, kétségtelen, hogy általános históriai érték szempontjából e csoport a legbecsesebb az oklevelek kőzött. A legrégiebbek közöttük IV. Incze pápának a regensburgi szerzetesrendek részére szóló 1214. évi bullái. A pápai okleveleken kivül az átengedett csere-anyagban van 8 darab császári oklevél, köztük a legrégibb IV. Konrád német császárnak 1 J 244. évi adományievele, mely Nürnberg városát érdekli; továbbá egy 38 oklevélből álló csoport, mely a bajorországi karmeliták történetére bir érdekkel. Mindezen átengedett anyagban magyar vonatkozású darab csak kettő van, a Fuggerés Haller-családokról szóló XVIII. századi geuealogikus művek. Ezek is csak annyiban bírnak magyar érdekkel, mert e családok egy-egy ága hazánkba szakadt, s itt nevezetes szerepet játszott. E két fiatal kézirat különben teljesen ismeretes, közönséges kézi könyvekben is bőven tárgyalt genealogikus feljegyzéseket foglal magában, ugy, hogy még német szempontból sem érthető a fontosság, melyet azok utólagos átengedésének a müncheni bajor kir. birodalmi levéltár tulajdonitott. A többi kézirat és oklevél kivétel nélkül német érdekű és csaknem valamennyije néhai Jankóvich Miklósnak az 1832/6-iki országgyűlés által a Magy. Nemz. Múzeum számára megvett gyűjteményével került a muzenm könyvtárába, melynek különben keretén kivül esik mást, mint magyar történeti és irodalmi vonatkozású darabokat gyűjteni. Jankovich Miklós e darabokat az Ebner-féle gyűjteménynek a jelen század elején Nürnbergben tőrtónt árvereztetésén szerezte meg. Viszont a Magy. Nemz. Múzeum könyvtára a m. kir. orsz. levéltártól 107 darab kéziratot, ezenkívül a Martinovics féle múlt századi összeesküvésben compromittált Hajnóczy József, Őz Pál és Szolárcsik Sándor lefoglalt iratait 8 csomóban (250 darabnál többet), végül 509 darab oklevelet kapott ellenérték fejében. E tekintélyes mennyiség darabjai mind hazai történeti érdekkel birnak, s így a múzeumi könyvtár czéljainak és rendeltetésének megfelelők.
