Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.

Irományszámok - 1892-1066. Törvényjavaslat, az Alvincztől Nagy-Szebenen át a vöröstoronyi szoros melletti határszélig vezetendő gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről

1066. szám 291 fog 100 kgr. és kilométerenként maximális díjtételként alkalmazni: viszont pedig a m. kir. államvasutak a csatlakozási és az átmeneti forgalomban csak egy, illetve fél-fél kezelési illetéket fognak beszedni; s bizonyos — magas díjtételeket el nem tűrő czikkekre a tonnakilométerenkénti önköltségi tételt 1 krről 0.8 krra fogják leszállítani: oly kedvezmények, melyek hasonló viszonyok között már egyes helyi érdekű vasutaknak is biztosíttattak. A vasút építésének és üzleti megfelelő berendezésének műszaki részletei a •/. bemu- '/• tátott »épitési és üzletberendezési feltételekből* vehetők ki, mely feltételek bár kiegészítő részét fogják képezni az engedélyokiratnak, mégis ezen feltételek beczikkelyezésének mellőzését kérem és az engedélyokirat 3. §-a értelmében a szóban levő feltételeknek kormányi hatáskörben leendő kiadását javaslom, mert ezen műszaki jellegű feltételek egyes részleteikben alá vannak vetve a felmerülő gyakorlati szükség által parancsolt módosításoknak, melyek végrehajtása, ha a feltételek törvényként beczikkelyeztetnének, gyakran nehézséggel és helyrehozhatatlan késedelemmel járna. A mi végül a törvényjavaslat 2. §-a értelmében kért 3,700.000 frt állami segélyt illeti: ebből a tulajdonképeni állami hozzájárulás, mint fentebb előadni már szerencsém volt, tulajdonkép csak 3,500.000 frtot tesz, mert 200.000 frt tényleg a postaszállitás fejében fizetendő évjáradék tőkésítése. Az engedélyokiratban megállapított közös tulajdoni helyzetnek, a törzsrészvények átvételének, főleg pedig az állami megváltás módozatainak következményekép czélszerűbbnek látszott mégis az utóbb emiitett 200.000 frtot is az állami hozzájárulás összegéhez csatolni s ily módon a kir. postát egy 50 éven át fizetendő járadéktól mentesíteni. A fedezetet illetőleg ugyanazon módozatot vette a kormány kilátásba, mint a mely az 1895. évi VII. t.-cz. 3. §-ában foglaltatik, mi nem zárja ki, hogy e részben esetleg más irányban tétessék később az országgyűlés jóváhagyása mellett intézkedés. Abban a meggyőződésben van a kormány, hogy a fentebbi módozatokkal a kincstár túlságos megterhelése nélkül sikerült ezt a hosszú idő óta vajúdó kérdést az 1891. évi XL. t.-czikkel beiktatott nemzetközi egyezményben elvállalt kötelezettségünk teljesítése kapcsán oly módon megoldani, mely hosszú időre minden érdeket alkalmas kielégíteni, miért is a benyújtott tőrvényjavaslat- és engedélyokiratnak elfogadását ajánlani és tisztelettel kérni bátorkodom, hogy javaslatomat annak jóváhagyása után alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés másik házához áttenni méltóztassék. Budapesten, 1896. évi márczius hó 8-án. Dániel Ernő s. k„ kereskedelemügyi m. Mr. minisétr. 37*