Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.

Irományszámok - 1892-1066. Törvényjavaslat, az Alvincztől Nagy-Szebenen át a vöröstoronyi szoros melletti határszélig vezetendő gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről

286 1066. szám. tárnak különösen a székely vasutak kiépítése által feltételezett nagymérvű terheltetésére való tekintettel azt a programmot állította fel, hogy mindkét vonal egyidejű kiépitése biztosittassék, feltéve, hogy ez az egyidejű építés a magánvállalkozás igénybevétele mellett olyképen válik lehetségessé, hogy az állam hozzájárulása ne legyen nagyobb, mint a mennyi költséget a csatlakozás iránt nemzetközileg elvállalt kötelezettség teljesítése vagyis az Olthid-határszéli vonal kiépitése s ezzel kapcsolatban a nagyszeben-olthidi vonalrész megváltása és elsőrangúvá való átalakítása igényel s a mennyiben ily mérvű, az állam által el nem odázható kiadással az érdekeltség által óhajtott nagyszeben-alvinczi vonal egyidejű biztosítása nem sikerülne, a kormány úgy vélte, hogy a jelen pénzügyi viszonyok közt a nagyszeben-olthidi vonalrész államosítása melleit a nagyszeben-vöröstoronyi csatlakozó vonal kiépítésére kell egyelőre szorítkoznia, s a nagyszeben-alvinczi vonalnak akár helyi érdekű, akár állami vasutként való kiépítését későbbi időkre fentartani. Másrészről az esetben, ha a nemzetközi megállapodás következtében elodázhatlan állami teher fokozása nélkül a nagyszeben-alvinczi vonal is biztositható, a kormány felelőssége tudatában ily megoldás elől a helyi érdekeltség jogosult várakozására és az ezen útröviditő vonal nemzetközi jelentőségére való tekintettel sem zárkózhatott el. Utóbbi esetben az eredmény biztosítása érdekében megengedhetőnek, sőt indokoltnak látszott, hogy a felépítmény stb. az egész vonalon a másodrendű pályák módjára épüljön, ellenben csupán a nagyszeben-vöröstoronyi vonalnak és pedig állami építése esetében nem lehetett volna kitérni az elöl, hogy ezen nagyszeben-határszéli vonal egészben elsőrangú legyen, mert ily aránylag rövid közbeékelt másodrangú vonal műszakforgalmi tekintetekből czélszerűen alig lenne kezelhető. Minthogy pedig a nagyszeben-alvinczi vonal kiépitése esetében is a vöröstoronyi útirány csak abban az esetben emelhető fokozatosan bár, de biztosan a fentebb vázolt nagyobb nemzetközi jelentőségre, ha a román átmeneti árúforgalom nemcsak kezelési és díjszabási tekintetben, hanem egyáltalán minden tekintetben egészen a határszélig a magyar államvasutak saját forgalmát képezendi, ennélfogva a kormány még a magánvállalkozás igénybevélele esetén is elengedhetlen követelményül állította fel, hogy ezen átmeneti árúforgalom teljesen és kizárólagosan a magyar államvasutaknak tartassák fenn, ellenben a magánvállalkozásnak a személyforgalmon kivül csak a helyi és csatlakozási forgalom és a mennyiben a díjszabási helyzet ezt megengedi, azon átmeneti forgalom engedtessék át, mely a vöröstoronyi határszélt nem érinti. A magánvállalkozás igénybevétele esetén is tehát a kormány a vállalatnak nem pusztán helyi érdekű vasutként való létesítését, hanem az állami és magánrendszernek bizonyos, a pénzügyi helyzet által indokolt combinatio alkalmazását tartotta szem előtt. Ez alapon folytatta tehát a kormány az engedélyesekkel, illetve a nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasutrészvénytársasággal a tárgyalásokat, szem előtt tartva azon már fentebb jelzett követelményt is, hogy a szükség mérvéhez képest és a financirozási lehetőség határai között teljes érvény szereztessék azon kötelezettségnek is, a mely a társaságot az Olthidhatárszéli vonal kiépitése tekintetében terheli. A tárgyalások hosszú időt vettek igénybe, mert az épités és ennek keresztülvitele érdekében messzemenő követelések támasztattak különösen az építési tőke és az állami hozzájárulás magasságára, valamint a román átmeneti forgalom biztosítására nézve, olyanok, melyeket — mint már fentebb jeleztem — a kormány nem talált teljesithetőknek. Végre is sikerült azonban a kérdést a kormány által felállított elvi előfeltételek keretében megoldanom, mely megoldás a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslatban és engedélyokiratban foglaltatik, mely engedélyokiratnak beczikkelyezését, illetve törvénybe iktatását, a különbeni gyakorlattól eltérőleg, a kormány azon okból kéri, mert az a vasat fentebb érintett combinált jellegénél fogva lényeges pontokban különbözik azon határozmányoktól, melyeket a kormány által közigazgatási úton kibocsátható engedélyokiratok szövegé tartalmaz.