Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.
Irományszámok - 1892-1066. Törvényjavaslat, az Alvincztől Nagy-Szebenen át a vöröstoronyi szoros melletti határszélig vezetendő gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről
1066. szám. 283 által részben biztosíttatott, hogy az elvállalt nemzetközi kötelezettségnek a kitűzött időn belül elég legyen téve. A másik, vagyis a vöröstoronyi szorosba vezető csatlakozó vonalat illetőleg a jelenlegi kormány már szintén befejezett tény elé volt állitva annyiban, a mennyiben a természetszerűleg csakis Nagy-Szebenből kiindulható csatlakozási vonalnak Nagy-Szebentől az Oit-hidig terjedő 21-5 kilométer hosszú része a törvényhozásnak az 1891. évi XXVI. t.-czikkben megadott külön felhatalmazása alapján a nagyszeben-talmács-feleki helyi érdekű vasút keretében, tehát engedélyezési úton biztosíttatott, úgy, hogy szorosan véve még csak az Olt hidjától a határszélig terjedő mintegy 17 kilométer hosszú vonal kiépítése maradt hátra. Ezenfelül számolnia kellett ennek a kormánynak azzal a ténynyel is, hogy az említett nagyszebentalmács-feleki helyi érdekű vasútra 1891. évi július hó 17-én kibocsátott engedélyokirat 1. §-a szerint az engedély nemcsak a megnevezett és már a felek-fogarasi helyi érdekű vasúihoz csatlakozva tényleg forgalomban levő vonalra, hanem az olthid-vöröstoronyi kiegészítő vonalrészre is megadatott s csakis az e vonalrész kiépítésére megkívántató tőke és az építési feltételek megállapítása tartatott fenn későbbi elhatározásnak. E szerint a szoros értelemben vett nagyszeben-vöröstoronyi csatlakozó vonal most említett kiegészítő részének kiépítésére is a nagyszeben-feleki, illetve már az engedélyokiratban »Nagyszeben-vörÖstoronyi« névvel megjelölt helyi érdekű vasút engedélyesei nemcsak jogot nyertek, hanem kötelezettséget is vállaltak, mely jog és kötelezettség az engedélyesekről már az épités folyama alatt megalakított Nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasút részvénytársaságra szállt át. Az előző kormány azonban már a nagyszeben-vöröstoronyi vasút engedélyokiratának kiadása alkalmával számolt azzal az eshetőséggel, hogyha netalán az engedélyeseknek, illetve az ezek által alakított részvénytársaságnak az Olt-hid határszéli vonalrész kiépítését nem sikerülne biztosítania s igy az állam e vonalrészt mégis államköltségen lenne kénytelen kiépíteni, az államvasuti üzem egy közbeeső magánvasuti vonalrész által ne korlátoztassék, a mennyiben az engedélyokiratban fentartotta az állam részére azt a jogot is, hogy a h. érdekű vasútnak közbeeső nagyszeben-olthidi vonalrészét 987.000 frt váltságáron a többi vonalaktól függetlenül külön megválthassa. Mindamellett is a jelenlegi kormány sem vélte elejtendőnek azt a fonalat, hogy a vöröstoronyi csatlakozást a magánvállalkozás, illetve engedélyezés utján biztosítsa és pedig két fontos okból. Először azért, mert a székely vasutaknak államköltségen elrendelt kiépítése által az államkincstár a legközelebbi időben már úgyis igen nagy mértékben vétetik igénybe, másodszor pedig azért is, hogy a nagyszeben-vöröstoronyi h. érdekű vasút engedélyesei, illetve a társaság által az engedélyokirat 1. §-a szerint elvállalt kötelezettségnek a lehetőség határai közt érvényt szerezzen. E tekintetben ugyanis a kormány nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy a társaság jogosan kötelezhető arra, miszerint engedélyokiratából folyólag az Olthid-vöröstoronyi csatlakozó vonalrész építését biztosítsa. Ez az igény azonban, melyet a nagyszeben-vöröstoronyi h. é. vasút-részvénytársasággal szemben úgy hivatali elődöm, mint én is leghatározottabban fentartottam, érvényesíthető nem volt, mert a végből, hogy a társaság kötelezettségének eleget tehessen, az államnak tőkebeli hozzájárulás és forgalombiztosítás czítnén oly mérvű segélyére szorult, melyet sem pénzügyi szempontból, sem a forgalombiztosítás engedélyezését gátló elvi nehézségekre való tekintettel megoldási alapul el nem fogadhattam. > Hozzájárul ehhez, hogy állami épités esetében alig lett volna lehetséges a nagyszebenvöröstoronyi vasút engedélyokiratának már emiitett 1. §-ában stipulált építési kötelezettséget érvényesíteni, súlyt kellett tehát fektetnem pénzügyi szempontból is arra, hogy a csatlakozás létesítése oly módozatok szerint oldassék meg, melyek az érdekeltség részéről az elérhető legnagyobb hozzájárulást biztosítják. 36*
