Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.

Irományszámok - 1892-1045. Törvényjavaslat, a házadó-törvények némely intézkedéseinek módositásáról

140 1045. szám. Azok után, a miket a házosztályadó felette enyhébb voltára vonatkozólag, szemben a házbéradóval, már előadni bátorkodtam, felesleges tovább bizonyítanom, hogy az 1880: XVIII. törvényczikkben Szegednek adott adómentesség meghosszabbítását as általános teherviselés szempontjából, a nagy katasztrófa után 16 év múlva, miért nem tarthatom indokoltnak. Ugyancsak ez az érv bizonyít a mellett is, hogy a kérdéses törvény 3. §-ának hatályát visszaható erővel további 10 évre ne hosszabbitsuk meg. Mert a visszaható erő a reconstructió munkájának mielőbbi befejezésén raig egyrészt mit sem lendit, addig másrészt azok a háztulajdonosok, kik az 1880 : XVIII. törvényczikk további alkalmazhatásának letelte után, már az általános házadómentességek hatálya alatt építtettek: e meghosszabbítás által egy nem várt és mivel sem indokolható kedvezményben részesülnének. De továbbá maga a kedvezmény csakis egyéni érdekeket támogatna és abból a város egészének elenyésző csekély haszna lenne, miután a 3. §-ban emiitett új telkek túlnyomó részben már beépitvék s inkább az utczák rendezetlenségéből keletkezett forgalmi zavarok, mint az adómentesség csekélysége lohasztja az építési kedvet. Tagadhatlan azonban, hogy Szegednek az 1880 : XVIII. t.-cz.-ben contemplált felépítése megvalósítva még nincs, s hogy különösen a nagyobb mérvű feltöltések által megdrágított építkezés az általános házadó-törvények határozmányaitól eltérő, fokozottabb állami támogatást igényel. Erre a czélra törekedtem a javaslat 5. §-ában, a mely szerint Szeged városa 1899. év végéig azt az adómentességet nyerné, melyben jelenleg az általános házbéradó alá tartozó nagyobb vidéki városok részesülnek. A javaslat 6. §-a az állandó házadómentesség eseteit egészíti ki. Az árvédelmi társulatok által a folyók és vizek mentén emelt őrházak és egyéb az árvédelem szempontjából szükséges melléképületek állandó adómentességét az a körülmény indokolja, hogy ezek az épületek adóztatás szempontjából a gazdasági cselédlakok és a gazdasági épületekkel esnek egy kategóriába. Állandó adómentességben volnának részesitendők továbbá az állam tulajdonában levő szállítási vállalatok bérbeadott tárházai, ha a bérbeadás a tárház-vállalat fejlesztése érdekében történik, mert a kincstári kezelés alatt álló magyar államvasutak jövedelme az 1875 : XXIV. t.-cz. 2. §-a értelmében adómentes. Ha tehát az állam magasabb közgazdasági érdekeket követve, magántőkék bevonásával igyekszik tárházvállalatait fejleszteni, s e végből már meglevő tárházait a vele szerződőkkel szemben értékesiti: ebbeli jövedelme szintén nem képezhet adótárgyat. Budapest, 1896. évi február hó 15-én. Lukács László s. k., m. hir. péntügymmister. •