Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.
Irományszámok - 1892-1045. Törvényjavaslat, a házadó-törvények némely intézkedéseinek módositásáról
1045. szám. 137 Ennek a háromféle adómentességnek indokát az a körülmény képezi, hogy házadórendszerünkben az adómentesség terjedelme kapcsolatban áll a házadó nagyságával, mely az a) alatti esetben 20°/o értéktörlesztés és épületfentartási költségnek a bérjövedelemből történt levonása után annak 22°/o-a, — a b) alatti esetben, sőt az 1883 : XLVI. t.-cz. 5. és 6. §-aiból kifolyólag az általános házbéradó alá tartozó azokban a városokban és községekben is, melyekben a megkövetelt feltételek hiányában az adómentesség 10, illetőleg 8 év, — mindenütt 25°/o értéktörlesztés és épületfentartási költségnek a bérjövedelemből történt levonása után annak 20°/o-ja, és végre a c) alatti esetben 30°/o értéktörlesztés és épületfentartási költségnek a bérjövedelemből történt levonása után annak 16°/o-a, illetőleg ily helyeken a bérbe nem adott házak házosztályadót fizetnek. Ezt az eddig követett helyes álláspontot kivántam a jelen javaslatban is fentartani az által, hogy a már emiitett két alapelvet a vidéki városokkal szemben felállítottam. Mert nem tarthatom igazságosnak, sőt még méltányosnak sem azt a törekvést, hogy oly városok nyerjenek helyi érdekeik szempontjából nagyobb mérvű állami támogatást, melyek az által, hogy az épületek után túlnyomó részben házosztályadót fizetnek, a közterhek viselésében úgy is sokkal enyhébb módon vétetnek igénybe. A jelen javaslat L számú mellékletét képező kimutatás adataiból ugyanis azt látjuk, hogy a házosztályadó és házbéradó között oly helyeken, hol a béradó még csak 16°/ 0 , — a differentia átlag mintegy 300%-ig terjed. Igaz ugyan, hogy a házbér- és házosztályadó között teljes összhangot létesíteni nem volna igazságos. Nem pedig azért, mert mig a házbéradó a benne foglalt telek- és épületjáradék alapján a bérösszeget a maga egészében érinti s a lakszobákon túl a mellékhelyiségekre is nehezedik, addig a házosztályadó arealis jellegénél fogva mindazokat a mellékhelyiségeket adómentesen hagyja, melyek (mint kamarák, csűrök stb.) a földbirtok gyümölcsöztetésénél közrehatnak, mert ezeknek hozadéka nem az épület járadékában, hanem a külső birtok (area) tiszta jövedelmében adózik. Mindamellett a 16°/ 0-os házbéradó és a házosztályadó között még eme körülmény figyelembevétele mellett is oly nagy különbség mutatkozik, melynek kiegyenlítésére az általános adóreformban okvetlenül törekednünk kell. Nagyon természetes, hogy az a különbözet, mely a 16%-os házbéradó és a házosztályadó terhe között mutatkozik, a 20%-os házbéradónál csak folytatódik. Hogy mekkora teher a 20°/o-os házbéradó a házosztályadóval szemben, az az alábbi adatokból eléggé kiviláglik. A 2. számú mellékleten fel vannak sorolva azok a városok, melyek a magyar korona területén általános házbér-, illetőleg házosztályadó alá tartoznak. E városok közül az anyaország területén általános házbéradó alá eső 12 vidéki törvényhatósági város kereken 1,600.000 forint házbéradót fizetett a múlt évben. Ezzel szemben a házosztályadó Ill-ik, tehát legmagasabb fokozatába tartozó, népesség és vagyonosság tekintetében részben talán még előnyösebb helyzetben lévő 13 törvényhatósági város házbér- és házosztályadóban együttvéve kereken 500.000 forinttal, tehát 2 /3-addal kevesebb összeggel lett a múlt évben megróva. De tovább menve, az anyaország területén a házosztályadó mindössze kereken 372 millió forint, ugy hogy az általános házbéradó alá tartozó emiitett 12 vidéki törvényhatósági város ennek az összegnek majd a felét fizeti 20%-os béradóban. Kétségtelen tehát, hogy a házadó súlyos volta kizárólag az általános házbéradó alá tartozó helyeken érezhető a maga teljességében, s terheli — az adó áthárítása folytán — a bérlőket sokkal nagyobb összeggel, mint a mennyit jövedelmeik arányában és az általános házbéradó alá nem tartozó egyéb helyekhez viszonyítva fizethetnének. Ennélfogva ez a körülmény szintén a mellett szól, hogy a további adómentesség nyújtásában a jelen javaslatban felállított elvi szempontok mellett maradjunk meg. Az osztó igazság álláspontjára helyezkedve látszólag némi ellenmondás mutatkozik ugyan a javaslatnak azon rendelkezésében, hogy az egyenlő adóteher daczára, az általános KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXXII KÖTET. 18 I. számú melléklet 2. számú melléklet
