Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.

Irományszámok - 1892-950. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a Fejér- és Tolna-vármegyei helyi érdekű vasutak székesfejérvár-adonyszabolcsi és adonyszabolcs-paksi vonalai engedélyezésének megtörténtéről

52 950. szám. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra, valamint a szabványsúly alapján szállítandó élő állatokra nézve a mérsékelt darabárúosztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása satöbbiszállitási ésdíjszabási,illetvedíjszámitásihatározmányok, valamint kezelési és mellékilletékek tekintetében, úgyszintén a különvonatok szállítására és viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 7-ik §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7°/o-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek az engedélyesek meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, az engedélyezett vasútra is érvenyes leend. Engedélyesek a vasút üzletét mindenkor olykép fogják vezetni, hogy díjszabási intézkedéseik a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek; különösen kötelezik magukat engedélyesek: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyeznek, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogják, ha ezek saját vonalain legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkekre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fognak engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szednek; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fognak engedélyezni; 4. hogy az átmeneti forgalomban a tarifák felállításának jogát engedélyesek a m. kir. államvasutakra ruházzák át; és pedig olyképen, hogy ezen forgalomból engedélyeseknek csakis bizonyos pályahasználati díjra lesz igényük, mely pályahasználati díj engedélyesek meghallgatásával a kereskedelemügyi m. kir. minister által fog egyoldalúlag megállapíthatni; 5. hogy a mennyiben a m. kir.állam vasutakkal való csatlakozó forgalomban a kereskedelemügyi m. kir. minister közérdekből különleges díjmérsékléseket rendelne el, a minister kívánatára engedélyesek saját illető összdíjtételeiket ugyanoly százalékarányban leendnek kötelesek leszállítani, mint a mely százalékarányban azt a m. kir. államvasutak saját csatlakozó vonalaikra nézve tették; 6. hogy oly viszonylatokban, a melyeknél a m. kir. államvasutak érdekelve vannak, engedélyesek közvetlen díjtételeket csakis a m. kir. államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértőleg fognak felállítani és ilyeneknek felállításához a m. kir. államvasutak kívánságára mindenkor hozzájárulni fognak; 7. hogy a m. kir. államvasutakon a személy- és árúdíjszabás tekintetében életbe léptetett új rendszerekhez, saját vonalaikat illetőleg, a saját, állomások közötti forgalom kivételével, a kereskedelemügyi m. kir. minister kívánatára csatlakozni fognak. 13. §. Ez előző §. értelmében meghatározott díjszabási tételek engedélyesek által időközben egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasút egyik vagy mindkét irányában, minden szállítási távolságra egyenlően vagy a távolság növekedésével nagyobbodó mérvben leszállíthatok.