Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.
Irományszámok - 1892-952. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a segesvár-szt.-ágothai keskenyvágányú helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről
96 952. szára. A pálya szabványos koronaszélessége az alépítmény felszinében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve 2*85 méter legyen. Görbületeknél a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővitésének megfelelően kiszélesbitendő. A töltések, azok magassága és anyagához képest, V-jz vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők, a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0'8 m. Széles padka hagyandó s ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 08 méterrel a legmagasabb árvíz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak íigy állitandók elő, hogy a horclszerkezet alsó éle s a legnagyobb árvíz színe között 0*5 — l"o m. nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árvíz és szerkezet közötti magasság l'o méternél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelitik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédmuvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; míg a nyilt műtárgyak hídfői és szárnyai pedig kő- vagy téglából falazva, avagy esetleg fából — és hordszerkezetei, valamint a középjármai szintén fából állitandók elő. Az utak, utczák és terek mentén már meglevő 8 a vasút által netán igénybe veendő műtárgyak a szükséghez képest átalakitandók, illetve megerősítendők, esetleg pedig egészen újból előállitandók. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek, vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak-, hidalások-, és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörösfenyőt szabad használni. Út szabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 méter hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, — valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*15 méter vastag kőalappal s ugyanilyen vastag kavicsburkolattal létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsróteggel boritandók. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó.
