Képviselőházi irományok, 1892. XXX. kötet • 923-946. sz.
Irományszámok - 1892-944. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a győr-veszprém-dombovári helyi érdekű vasut engedélyezésének megtörténtéről
358 944. szám. A pálya szabványos koronaszélessége az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve 4*o méter legyen. Görbületeknél a töltés külső oldala a tülemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesbitendő. A töltések, azok magassága és anyagához képest, l 1 /^ vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsíível készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin l*o méterrel a legmagasabb árvíz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók elff, hogy a hordszerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 05—l*o méter nyílt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság általában véve i*o m.-nél, a Sió-folyónál pedig 4'0 m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek felett feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők ; míg a nyílt műtárgyak ellenfalai, szárnyai és esetleges középpillérei kőből vagy téglából, felszerkezetei pedig 2*o m. nyílásig bezárólag tölgyfából, ennél nagyobb nyílásoknál vasból állitandók elő. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármok-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állitaDdó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 mhosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolaudók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0i5 m. vastag kőalappal és 0"i5 m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak s különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási s vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó.
