Képviselőházi irományok, 1892. XXX. kötet • 923-946. sz.
Irományszámok - 1892-937. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a nagylomnicz-tátralomniczi helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában
9H7. szám. 231 Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0'8 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0*8 méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között 0*5—l # o m. nyílt magasaág maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság 1'o méternél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók, és a szükséghez mért partvédmüvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; míg a nyílt műtárgyak bezárólag2o m. nyílásig kő- vagy tégla-ellenfalakkal és tölgy- vagy vörös fenyőfa hordszerkezettel, azontúl pedig egészen fából is előállíthatók. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek, ha azok felett nincs töltés, egészen fából is lehetnek. Hídfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös feuyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állom;'si hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0\L5 m. vastag kőalappal és 0i5 m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a feusíknak és külöuösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. III. Felépítmény. A pálya 1*435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 20 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek s függő sínkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételök 5.000 kg. keréknyomás alatt négyzetcentiméterenkint 1.000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága középtől-középig mérve az állomásokon 45 m., a nyilt vonalon pedig 3 # 6 méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a felépítményi anyagok 72%-át és egy teljes váltót és keresztezést, a szükséges talpfákkal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni és az üzletnek rendelkezésre bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a
