Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-884. Az igazságügyi bizottság jelentése „a találmányi szabadalmakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

72 884. szám. VIII. FEJEZET. Á bitorlások és a büntetések. 49. §. A ki a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül valamely szabadalom tárgyát előállitja, forgalomba hozza vagy tiltott módon használja úgy, hogy ez által a szabadalom tulajdonosának e tőrvényben gyökerező jogait tudva sérti: a szabadalombitorlás kihágását követi el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, ha az utolsó marasztalás jogerőre emelkedésétől két esztendő még el nem telt, két hónapig terjedhető elzárással és ezen felül hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kiszabott pénzbüntetések az ipari (kereskedelmi) iskolai alap javára esnek. A büntetés kiszabásáaál súlyosító körülményt képez, ha a panaszlott a szabadalom tulajdonosának alkalmazottja volt és ezen utón vagy a szabadalom tulajdonosának bizalmából szerzett értesülését és tapasztalásait használta fel a találmány bitorlására. E szabályok akkor is alkalmazandók, ha a használt találmány ugyan még nem szabadalmaztatott, de a 34. §. szerint ideiglenes oltalomban részesül. 50. §. A 49. §-ban körülirt kihágás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik és csak a sértett fél indítványára üldözhető. A szabadalmazott találmány mibenlétének megítélésére kizárólag a szabadalmi levéltárban letett találmányi leírás szolgál alapul; ennélfogva nem vehető tekintetbe semminemű utólagos, ama leírásban nem foglalt értelmezés. A mennyiben a leírásnak értelmezése iránt vita támad, a bíróság, ha szakértők kihallgatását találja szükségesnek, a szabadalmi hivatal véleményét köteles kikérni. 51. §• A sértett félnek a tárgyalás folyama alatt kifejezett kívánatára az ítéletben kimondandó, hogy a vádlott birtokában talált utánkészitésnek vagy utánzatnak bizonyult tárgyak vagy alkatrészek elkobzandók, s hogy azon eszközök és készülékek, melyek kizárólag a bitorlás végrehajtására szolgálnak, az elitélt költségén e czélra használhatlanokká teendők. Az elkobzottaknak nyilvánított tárgyak, ha az elitélt és a sértett fél közt más megállapodás nem jött létre, megsemmisítendők. Ha a tárgyak a közbiztonságra nézve veszélyesek lennének, a bíróság megkeresésére a veszély elhárítása czéljából az illetékes hatóság által a kellő intézkedések megteendők. 52. §. A sértett félnek a tárgyalás folyama alatt kijelentett kívánatára a magánjog szerint őt megillető kártérítés fejében a büntető bíróság az itéMben a büntetésen kivül, a fenforgó összes körülmények méltatásával szabad meggyőződése szerint, 20.000 koronáig terjedhető kártérítési összeget megállapíthat, vagy a sértett felet kártérítési igényeivel a polgári per útjára utasíthatja. Ha a büntető bíróság a sértett fél kívánatára kártérítési összeget állapított meg, további kártérítés polgári per utján nem követelhető. Ha 20.000 koronát meghaladó kártérítést követel a sértett fél: egész kártérítési igényével polgári perre utasítandó.