Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

904. szám. 201 Ezen négy átvágáson kivüla 40-es években még hét átvágást létesítettek Paks és Apatin között hasonló okokból. A paks-drávatoroki szakasz még mai napig is a jégtorlaszok képződésének legerősebb fészke, mint erről nemcsak az elmúlt idők, de az 1891,, 1892. és 1893. évek jéglevonulása kétségbevonhatlan bizonyságot szolgáltat. Szóval a Dunáról határozottan megállapítható, hogy nem csupán a megosztott, széles és sekély mederben kóválygó vízfolyás, hanem a hirtelen kanyarulatok egyaránt jégdugulásokat idézhetnek elő. Miután pedig a Dunának Dévénytől Bajáig jóformán nincsen, illetőleg az 1893 : XVI. t.-cz. értelmében elrendelt munkálatokkal nem marad egyetlen oly kanyarulata sem, mely jégtorlódások fészkét képezhetné: kétszeresen szükséges és fontos, hogy Baján alul is mindazok a kanyarulatok kiküszőböltessenek, melyek a felülről odaérkező rengeteg jégtömegeket útjokban feltartóztatnák és torlaszszá összeverődni engednék. De kiváló fontossága van a Dunánál a helyes vonalozásnak a partok biztositása szempontjából is. A Duna rendkívül erős hajlandóságot mutat az elszélesedésre, a zátonyok és sekélyek képződésére; a mely törekvését a partok lazasága . nagyban elősegíti. A Dunánál tehát a partok védelme jóformán egyértelmű a normális szélesség megtarthatásával. Fontos és lényeges befolyással van a helyes vonalozás a partbiztositások költségeire is. A Dunánál a partok alámosása és elhordása aránylag rövid idő alatt nagy arányokban megy végbe, mert a folyam medre egészen a kanyarulatokba veszi magát és ott rendkívüli mélységeket váj magának. Ha tehát a partbiztositásokba óriási összegeket nem akarunk beleverni, nem annyira a partok biztosítására, mint helyesebb vonalozásra kell törekednünk, hogy a folyót szelídebb görbületben való mozgásra bírjuk. Különösen áll ez a paks-drávatoroki szakaszra nézve, hol a partok a leglazábbak és hol a meder mélysége a kanyarulatokban rendkívül nagy. Egyáltalán ezen szakasznak állandósítása fogja a legnagyobb nehézségeket okozni és a legtöbb pénzáldozatot követelni a jövőben is. A normális szélesség, minimális közép vízmélység és a helyes vonalazás által meg van állapítva nagyban és egészben a folyam szabályozásának kerete és csakis néhány fontosabb részletről és a teendő kivételekről kell még egyet-mást megemlíteni. A normális szélességnek szükségképen]' folyománya, hogy a zátonyok, szigetek, elágazások, melyek a folyó erejének megoszlására vezetnek, megszüntetendők. A szigetekre és elágazásokra vonatkozólag azonban ezen különben helyes alapelvhez nem ragaszkodik a tervezet szolgailag, hanem mérlegeli az élő vízfolyásnak közgazdasági és közegészségügyi fontosságát és ehhez képest nemcsak meghagyni, de állandósitani és fentartani javasolja mindazokat a mellékágakat, melyek akár hajózási, akár közgazdasági és közegészségi szempontokból a kivételt okadatolják; mindezeknél azonban oda törekszik, hogy a torkolatokat állandósítsa és ez által a változó mozgásoknak, melyek a folyamra nézve a legkárosabbak, elejét vegye. így meghagyni és megfelelőleg rendezni javasolja a mosoni, az érsekújvári, a szentendrei mellékágak torkolatát, melyek a hajózás szempontjából is kiváló fontosságúak. Sziget Pozsonytól a Száva-torokig a Szigetközön, Csallóközön és a Szentendréin kivül véglegesen csak két belyen maradna a Dunában, úgymint: Budapestnél a Margitsziget, Zimony és Belgrád között a Császársziget. Ezen kivül kisebb elágazások tartatnának fenn Komárom, Esztergom, Budapest (óbudai ág) és esetleg Bácz-Almás érdekében. A. Dráva-toroktól lefelé ugyan számos kisebb-nagyobb sziget marad meg továbbra is a folyam medrében, azonban ezek idővel hasonlólag megszüntetendők lesznek és jelenleg KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXIX. KÖTET. 26