Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

198 904. szám. ebben leli magyarázatát a folyamnak helyenkínti nagy mélysége, óriási kanyarulatai, melyek folytonos és gyors mozgásban vannak, a partok erős megtámadása és azoknak rendkívüli költséges védelme. 4. A drávatorok-ó-moldovai szakaszra, mely sok tekintetben hasonló a gönyö-paksi szakaszhoz és csakis nagyobb méretei által különbözik attól. A folyam zátonyok és szigetek képzésére itt is hajlandó, azonban iránya nagyban és egészben állandó. 5. Az ó-moldva-orsovai szakaszra, mely mindkét oldalt hegyek és sziklák közé van szorítva s a hol ennek következtében a folyam a változásnak jóformán semmi vagy egész lényegtelen jeleit mutatja. Ismeretes, hogy a geológiai időkben, a bécsi, pozsonyi és nagy alföldi édesvizű medenczék a dévényi, a visegrád-nagymarosi és az aldunai zuhatagok által voltak egymástól elkülönítve; a folyamnak a fentebbi beosztásából látjuk, hogy a dévényi és a visegrádnagymarosi zuhatagok annyira eltűntek, hogy megkülönböztető befolyásuk nincsen és csakis az aldunai zuhatagok tartották meg bizonyos mértékig eredeti jellegüket. Ismerve nagyban és egészben a Dunának természetét és meggyőződve az iránt, hogy a folyam vízjárásának megfelelőleg már kiképződött és a természetes állapotnak megfelelően be is ágyazódott; a szabályozási terv egyik legfontosabb tényezője a normális szélességnek megállapítása. Az utóbbi évtizedekben a Dunának különböző szakaszain tekintélyes munkálatok lettek végrehajtva vagy állanak foganatositás alatt, melyeknél a normális szélességet különböző módon állapították meg. Nevezetesen egyik szakaszon a talált természetes viszonyokból, másiknál részben az esésre és vízmennyiségre alapított számításokból indultak ki. így a Felső-Duna szabályozásánál a normális szélességek annak idején a következőleg lettek részben számítás, részben egyes kiválogatott szelvényekből megállapítva: Dévény és Pozsony között 340 m. Pozsony és Oroszvár » 360 » Oroszvár és Böős » 300 » Böős és Szap » 390 » Szap és Medve » 400 » Medve és Vének » 420 » Vének és Vágduna tork. » 450 » Vágduna és D.-Radvány » 470 » A budapesti Dunarész szabályozásánál a promontori ág normális szélessége pedig 474 méterben lett megállapítva. A vízrajzi osztály tüzetesen foglalkozva a normális szélesség kérdésével, abban állapodott meg, hogy mindenféle elméleti számitások félretételével szakaszonkint kiválasztja a teljesen egészséges szelvényeket és azok középértékéből kiindulva, keresi azt a szélességet, mely + 2 méter vízállásnak megfelel oly feltétel mellett, hogy a 0 alatti közép-mélység legalább is 3 m. legyen. Az ily módon gyűjtött adatok alapján a normális szélesség a következőkben lett megállapítva: Duna-Radványtói a Tisza tork 450 m. A Tisza torkolatától a Száva tork 600 » A Száva torkolatától O-Moldováig 700 » Ezen elhatározásnál a következő szempontok voltak irányadók: Általánosan ismeretes tény, hogy a szabványos szélességnél kevesebb bajt okoz, ha az valamivel szűkebbre, mintha túlbőre állapittatik meg, mert a szűkebb szelvénynél mélyítés