Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

194 904. szám. Bármily tekintélyes is ez az összeg magában véve, azonban messze elmarad ahhoz a nagy fontossághoz viszonyítva, melyet a természetes vizi utak közgazdaságunkban elfoglalni hivatvák. A vízhasznosítások terén a kultúrmérnöki intézmény életbelépte óta meglepő tevékenységet fejt ki gazdaközönségünk, mely a külföldnek figyelmét és elismerését is felköltötte és kiérdemelte. Nincs Európában ország, mely oly rövid idő alatt e téren 'hasonló eredményeket volna képes felmutatni. 1893-ig bezárólag a kultúrmérnöki hivatalok által javított terület 428.866 kat. hold (246.795 hektár), ebből 386.309 kat. hold (222.305 hektár) esik lecsapolásokra, patakszabályozásokra, 24.810 kat. hold (14.277 hektár) alagcsövezésekre, mint a talajjavítás legintenzívebb és legköltségesebb nemére, 17.747 kat. hold (10.212 hektár) öntözésekre. Az öntözések terén mutatkozó nagyobb tevékenység jóformán csakis a vízjogi törvény életbeléptétől, vagyis 1886-tól kezdve számitható. Külön öntöző csatorna eddigelé azonban csakis kettő létesült, ú. m. a mezőhegyesi élővíz-csatorna és a Marczal szabályozási társulat Vas és Veszprém vármegyei öntöző csatornái. Ezenkívül 1600 kat. holdnyi terület öntözésére képes vizet szolgáltatni a Ferenczcsatorna sztapár-ujvidéki ága. A vizi munkálatoknak ezen rövid egybefoglalása is meggyőzhet bennünket arról, hogy a vizgazdaság mily kiváló szerepet játszik közgazdaságunkban, és hogy a kifejtendő öntudatos és rendszeres tevékenység, mily kedvező hatással kell hogy jelentkezzék úgy a mezőgazdaság, mint a forgalom és az ipar terén. Azonban a magán és társulati tevékenység e kérdésben utóvégre is szűk határok között mozoghat, mert a tutajozható és hajózható folyóknak szabályozása, és a modern technika követelményeihez képest a hajózásra és tutajozásra való berendezése, meghaladja úgy a magánosok, mint egyes társulatok erejét, és az egész világon az állam feladatai közé tartozik és soroztatik. A magyar állam sajnos, eddigelé nem volt abban a helyzetben, hogy Összes főbb folyói szabályozását rendszeres és egységes tervek alapján foganatba vehette volna, miért is igen sok munkálat csak a pillanatnyi baj elhárítására szorítkozott és így nem csoda, ha a siker nem mindig járt azok nyomdokában. Ott azonban, hol a rendszeres munkálkodáshoz a kellő anyagi eszközök is rendelkezésre állottak, a siker sem maradt el, mint erre kiváló példákul szolgálhatnak a Felső-Duna várakozást meghaladó szabályozása, a székes főváros érdekében és a promontori Dunaágban végrehajtott munkálatok, a Hármas-Kőrös rendezése és legújabban a Tisza folytatólagos szabályozása körül kifejtett tevékenység. Miért is teljes mértékben csatlakozom azokhoz az elvekhez, melyeket ez irányban hivatali elődöm úgy az 1893. és 1894. évi beruházások indokolásában, valamint évi jelentéseiben tüzetesen kifejtett és midőn a törvényhozástól egy nagyobb, 12 év alatt felhasználandó összeget kérek főbb folyóink szabályozására, teszem azt épen abból a szempontból, hogy az öntudatos és rendszeres munkálkodáshoz okvetlenül fűződő eredményeket biztosithassam. Előre is ki kell jelentenem, hogy a kért összeg felhasználásával nem ígérhetem, hogy mind az meg fog történhetni, a mi az egyes folyók végleges és te.ljes szabályozása tekintetében szükséges, hanem tisztán szorítkozni kívántam az adott viszonyok és körülmények között arra, a mi lehetséges, a mi első sorban sürgős, a minek hasznai úgy a hajózás, mint az árvédelem szempontjából a legnagyobbak, és e mellett a végleges és egységes szabályozás keretébe teljesen beillik.