Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-872. Törvényjavaslat, az árúforgalmi statistikáról szóló 1881. évi XIII. t.-cz. kiegészitéséről és némely határozmányának módositásáról
8 872. szám. rendeltetési helyére új fuvarlevéllel továbbittatik, az mint Ausztriába kivitt, illetőleg mint onnan behozott árúczikk kerül árúforgalmi statistikánkba. Szükségesnek tartom itt még kiemelni, hogy az árúnyilatkozatokon nem maga a származási és rendeltetési hely, hanem csupán annak az országnak a neve fog tudakoltatni, a melynek területén a származási és rendeltetési hely fekszik, a mit minden üzletember üzleti érdekeinek legkisebb veszélyeztetése nélkül bevallhat. Áttérve ezek után azoknak az eszközöknek ismertetésére, a melyek által az árúk nagyobb és szabatosabb részletezését s pontosabb bevallását remélem, felemlítem, hogy az árúk ily szabatos bevallásának biztosítását czélozza a javaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint az árunyilatkozatokon ki kell mutatni az árú nevét, közelebbi meghatározását és mennyiségét, holott az 1881. évi XIII. t.-cz. 2. §-a csupán az árú nevének és mennyiségének feltüntetését kívánta meg, az árú közelebbi meghatározása iránt azonban nem rendelkezett. Szükség van a jelenlegi törvénynek ezen rendelkezéssel való kibővítésére azért is, mert nem szándékozom az árúk megnevezését valamely árúlajstrom alapján eszközöltetni, hanem az 1881. évi XIII. t.-cz. 4. §-a alapján kibocsátandó rendeletben ezt az eléggé kényes kérdést olykép óhajtom szabályozni, miszerint az árúk a maguk szokásos köznapi nevükön neveztessenek meg olykép, hogy ezen megnevezésből az árú anyaga, melyből az készült, is kitűnjék s az árúnyilatkozaton feltüntettessenek az árúnak mindazon ismérvei, a melyekből annak mivolta és hovatartozása lehetőleg pontosan megállapítható legyen. Addig, mig az árúk valamely árúlajstrom nomenclaturája szerint neveztettek meg az árúnyilatkozatokon, elegendő volt a törvénynek jelenlegi rendelkezése, mihelyt azonban az árúk megnevezését nem árúlajstrom szerint, hanem pontos körülírással kívánjuk meg, erre a törvényes alapot is meg kell teremteni. Az árúlajstromok használatát pedig minden esetre végleg megszüntetni óhajtom, mert azok használata egyrészt a közönségre, másrészt a szállítási vállalatok alkalmazottjaira sok időt rabló munkát ró, és a téves bevallásoknak állandó forrását képezi. Szívesen fogja ezt bizonyára a szállító-közönség is venni, mert rá nézve sokkal könnyebb az árút a maga szokásos köznapi nevén megnevezni, mint egy több ezer tételből álló lajstromból a megfelelő árúmegnevezést kikeresni. Ily módon az árúbevallás alkalmával minden egyes árúnak kétségkívül oly szabatos megjelölése várható, hogy azok kereskedelmi értékének az értékmegállapító-bizottság által való pontos meghatározása minden nehézség nélkül eszközölhető lesz s árúforgalmi statistikánk az iparpolitika részére is igen becses adatokat fog nyújthatni. Viszont azonban mellőzni kívánom az árúnyilatkozatokon az árúk kereskedelmi értékének bevallását, melyet az 1881. évi XIII. t.-cz. ez idő szerint még előír. Statistikai szabály ugyanis, hogy adatgyűjtés alkalmával soha se tudakoljunk olyat, a mit földolgozni nem akarunk, már pedig az árúnyilatkozatokon bevallott értékek teljes megbízhatatlanságuknál fogva földolgozásra egyátalán nem alkalmasak, tényleg eddig sem dolgoztattak fel s az árúk értékét az e czélra létesített szakbizottság, az úgynevezett értékmegállapító bizottság határozta meg. De nemcsak hiába való munkát rovunk a közönségre a kereskedelmi érték bevallásával, hanem egyenesen veszélyeztetjük a többi adatok jóságát is, mert a bevallott értékek helyességét a szállítóvállalatok közegeinek nem lévén módjukban ellenőrizni, a felek azt vallják be, a mi nekik tetszik s látva, hogy a bevallás egy része lehet bármily képtelenség, nagyon könnyen irnak be valótlanságot azoknál az adatoknál is, a melyek árúforgalmi statistikánk szempontjából nélkülözhetetlenek. Mindezek az újítások azonban csak úgy vezethetnek sikerre, ha a közönségben meg lesz a készség az árúk helyes bevallására, a szállitó-vállalatok közegeiben pedig a lelkiismeretes végrehajtásra és ellenőrzésre. Sajnos azonban, hogy tömegesen kerülnek az országos m. kir. statistikai hivatalhoz oly nyilatkozatok, melyeken a bevallás hibás vagy épen ham?i
