Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

86 870. szám. kinek működését a felek tevékenysége csak kiegészíti. Az elnök vagy bíróság széles discretionarius hatalmi köréből folyólag az anyagi igazság kiderítése czéljából valóságos vizsgáló jogkört gyakorol, bizonyítékokat szerez be hivatalból stb. E néhány pont kiemelése is eléggé mutatja: mennyire eltérő szerkezetet nyerhet a positiv jogokban a külömben közös alapokon nyugvó főtárgyalás. Mindazáltal, daczára a részbeli eltéréseknek, a közvetlenségen és szóbeli contradictorius eljárás alapján álló főtárgyalásoknak három alaptypusát lehet megkülömböztetni. Az egyik a római jog szóbeli főtárgyalása, a másik az angol és a harmadik a franczia főtárgyalás rendszere. A római jog szerint a főtárgyalás a vád- és védőbeszédekkel vette kezdetét, melyeket a bizonyító eljárás és ítélethozás követett. így volt ez a »questiones perpetuae« korában. Később az úgynevezett »Comperendinatio« intézményét hozták be, midőn az egész per két főrészre oszlott (actio prima — actio secunda), mely rendszer mellett az »actio secunda« szakában ismét bővebben ki lehetett fejteni a vádat és a védelmet. Angolországban az esküdtszéki eljáfásra tartozó bűncselekmények tekintetében a főtárgyalás első mozzanata az »arraignement«. Ez abból áll, hogy a clerk a vádlevelet felolvassa és megkérdezi a vádlottól, hogy a vád tekintetében bűnösnek vagy nem bűnösnek — guilty or not guilty — vallj a-e magát. A vádlott e kérdésre vagy hallgat, vagy bűnösnek vagy nem bűnösnek vallja magát. Ha a vádlott hallgat, a biró elrendeli, hogy a clerk mondja helyette, hogy »nem bfínös«. Ha a vádlott bűnösnek vallja magát (answer of guilty): a biró meghallgatja a vád képviselőjét és kimondja az ítéletet (awards judgement). Ha a vádlott azt feleli, hogy »nem bűnös«, a clerk intézkedik, hogy az ítélő esküdtszék (petíy jury) megalakíttassék. A jury előtt való tárgyalás a vádlevél felolvasásával veszi kezdetét, mit a bizonyító eljárás (hearing) követ. Mindenekelőtt a vádló, tanúinak megnevezése mellett kifejti, hogy mit kíván a tanukkal igazolni (opens his case). Emez előterjesztés után a tanukat megesketik és a »cross examination« alább (HL 4. p.) bővebben kifejtett módszere szerint történik a kikérdezés. A vádló a bizonyítékok felvétele után összegezi a bizonyító eljárás eredményét (st. 28. Vict. c. 18.). A további eljárás külömbözŐ, a szerint, a mint a védelemnek önálló bizonyítékai (külön tanúi) vannak-e vagy nem. Az utóbbi esetben a védő a vádló után azonnal előterjeszti védbeszédét, melyben a bizonyítás eredményét kritika alá veszi és erre nincs joga a vádlónak válaszolni. Az előbbi esetben, azaz ha a védelemnek külön tanúi vannak, arra, a védő (terhelt) előadja, hogy mit kíván a tanukkal igazolni és ezt követi a mentő bizonyítás, minek végeztével a védő az eljárás eredményét összegezi. Ez esetben már joga van a vádlónak a védelemre válaszolni. % A bizonyító eljárásnak az előadott módon történt befejezése után következik az elnöklő bírónak beszéde (charge), melynek befejeztével az esküdtek a verdict meghozása végett szobájukba vonulnak. E vázlatos ismertetésből látható, hogy az angol főtárgyalás typusát a felek activ szereplése jellemzi. Nincs ugyan kizárva, hogy az esküdtek élén álló biró kérdéseket intézhessen a tanúhoz, sőt e joggal a birák a legtöbb esetben élnek is, de tényleg inkább csak kiegészítő szerep az, melyet a biró az angol főtárgyalás bizonyító eljárásában betölt. Valódi activitása a bírónak tényleg a záróbeszédben érvényesül. Egészen más a franczia főtárgyalás rendszere. Itt a bizonyító eljárás intézése mind az esküdtszéki, mind a correctionalis eljárásban az elnök kezében van összpontosítva. A felek közreműködése itt inkább csak kiegészítő. Külső alakjára nézve is eltér a franczia főtárgyalás az angoltól. A franczia főtárgyaláson először a terheltet hallgatják ki személyes viszonyaira