Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
70 870. szám. 4. A főtárgyalás határnapjának kitűzése és az érdekeltek értesítése (286. §.). 5. A felek által indítványozott bizonyítékok tárgyában határozathozatal és az elnöknek új tanuk és szakértők idézésére vonatkozó joga (288. §.). 6. A vádaláhelyezés után teljesített vizsgálati cselekmények befolyása a vádiratra illetőleg a már hozott vádhatározatra (289. §.). 7. A főtárgyalás elhalasztása (290. §.). 8. A főtárgyaiásnak a törvényszék székhelyén kivül eső helyre való kitűzése (291. §.). Ez intézkedések — a felsorolt egyes pontok alatt — a következőkben nyernek közelebbi felvilágosítást. 1. A javaslat a vádaláhelyezés megtörténtét jelöli ki amaz időpont gyanánt, midőn a bűnügyre vonatkozó iratokat át kell adni a főtárgyalás elnökének. A vádaláhelyezés fogalmi köréről és jogerőssé váltának feltételeiről már fenntebb volt szó. Itt csak annyit kell kiemelni, hogy mihelyt a vádaláhelyezés jogerős: haladék nélkül gondoskodni kell az iratoknak áttételéről, a főtárgyalás vezetésére hivatott bírónak pedig lehetőleg azonnal tájékoznia kell magát az ügy állásáról, mert külömben a terhelt kihallgatása üres alakisággá törpülhet. 2. A fogva levő vádlottnak ama törvényszék székhelyére való szállítása, a hol a főtárgyalás fog megtartatni, szükséges egyrészről az elnök által teljesítendő kihallgatás, másrészről a védelem kellő előkészítbetése czéljából, mert legnagyobb részben a törvényszék székhelyén lakó ügyvédek közöl választja a vádlott védőjét, az ügyére vonatkozó iratok is ott vannak, és mivel a vádaláhelyezés után már szabadon érintkezik a vádlott védőjével, nem lehet őt távoltartásával e jogában korlátozni. Ez intézkedést a franezia »code d'instruction criminelle« (292. ez.) nyomán majd minden perrendtartásba felvették. Francziaországban többször semmiségi okul érvényesítették azt, hogy a vádlottat kellő időben nem szállították a fötargyalásra hivatott biróság székhelyére. A »cour de cassation« azonban következetesen kimondta, hogy ez pusztán administrativ természetű rendelkezés, melynek megsértése semmiségi okul nem érvényesíthető. Semmiségi oknak nem tartják ezt sem Belgiumban, sem Ausztriában és természetesen a javaslat sem kivánja e rendelkezés megszegését semmiségi okul tekinteni, de az nem szenved kétséget, hogy kötelességmulasztást követ el a biró, ha a vádaláhelyezés megtörténte után azonnal nem szállíttatja a vádlottat a fötargyalásra hivatott biróság székhelyére, sőt ha mulasztása esetleg az ok nélküli letartóztatás meghosszabbítását vonta maga után, íigy még a felelősség a büntető törvények szerint sincs kizárva. Egy esetben nem szükséges a fogvalevő vádlottat a törvényszék székhelyére kisértetni, ha t. i. a főtárgyalás valamely járásbíróság székhelyén fog megtartatni, de külömben még akkor is eleget kell tenni e rendelkezésnek, ha a vádlott nem amaz ügy miatt van letartóztatva, melyre a vádaláhelyezés szól. 3. A főtárgyalás elnöke által a per eme közbeneső szakában teljesítendő kihallgatás intézménye szintén franezia eredetű. A »code d'instr. crira.« 293. czikke egyezőleg az 1791. és a brumaire IV. 3-iki törvénynyel rendeli, hogy az esküdtszék elnöke vagy az általa kirendelt biró, a vádlottat az esküdtszéki biróság fogházába történt szállítása után huszonnégy óra alatt köteles kihallgatni. E kihallgatásnak hármas czélja van. Első czél, hogy a vádlott felvilágosítást nyerjen a vádhatározat ellen használható jogorvoslatokról; második, hogy védő választására hivassék fel és végre harmadik czél az, hogy magára a bűnvádi ügyre nézve nyilatkozhasson és előterjeszthesse, ha eddigi vallomását kiegészíteni vagy uj bizonyítékok felvételének elrendelését kívánja.
