Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
32 870. szám. A Le Royer-javaslat vissza is állítja a »chambre du conseil« intézményét, de szorosan a vizsgálat fölötti felügyelet körére szorítva, úgy, hogy éppen nem azonos a régi »chambredu conseil« intézményével, melyről maga a javaslat indokolása mondja, hogy joggal nevezték annak eltörlését haladásnak, mert az az intézmény a hozzá kötött várakozásoknak éppen ném felelt meg (47. lap). A »chambre du conseil« ily keretben való visszaállítását elfogadta a franczia senatus, sőt a képviselőház is, első olvasásban. A Le Royer-javaslatnak legfigyelemre méltóbb újítása azonban az, hogy az elméletnek csaknem egyhangú követelményét kielégítve, már contradictorius alapon tervezi a vád alá helyező eljárást. A terhelt védőjének csak úgy, mint az államügyészségnek, joga van a tárgyaláson megjelenni, sőt a terhelt részére, ha ügyvédről nem gondoskodott, a vádtanács elnöke hivatalból rendel védőt, kiknek joguk van felszólalni. Mind a vádló, mind a védő ezen kívül írásba is foglalhatják indítványaikat. Ez a nevezetes újítás mind a senatus. mind a képviselőház helyeslésével találkozott. Ettől eltekintve a franczia javaslat külömben szorosan a »code d'instruction criminelle« nyomán halad. A vádtanács hatáskörét továbbra is a főtörvényszéknek egyik tanácsára kívánja bizni és csekély módosítással fentartja az »acte d'accusation« intézményét, mely szerint a főügyész igazi vádiratát csak a vádhatározat után terjeszti elő (Le Rover-javaslat 203. ez.; Demóle-javaslat 206. ez.). E) Olaszországban (Regolamento di proced. pen. art. 246—267., 422—452.) a franczia code nyomán, habár némi eltérésekkel, szabályozták a vád alá helyező eljárást, Belgiumban pedig a franczia code határozatai érvényesek, miért is ez országok törvényei, ismétlések elkerülése végett, e helyütt mellőzhetők. Ellenben az uj belga javaslat több tekintetben igyekszik a fennálló jogon javítani, ennek főbb rendelkezései tehát figyelembe veendők. Ama nagy újítást, melyet a franczia javaslat kezdeményezett, t. i. a contradictorius eljárás meghonosítását a vád alá helyező eljárásban, a belga javaslat is felöleli, sőt annyiban, hogy a terhelt jelenlétét is megengedi, még tökéletesíti is. (Kormányjavaslat I. k., 214—243. ez.) A »chambre du conseil« intézményét, eltérőleg a franczia javaslatoktól, a »renvoi« hatáskörével tartja fenn és következetlenséggel vádolja a képviselőház bizottságának jelentése a franczia javaslatot, mely a vádtanács vagy correctionalis bíróság elé utalás tényénél sokkal csekélyebb fontossági! intézkedések tekintetében a vizsgálóbírót a felügyelő tanács alá helyezi, amazokra nézve pedig önálló hatáskörrel ruházza fel. Thonisöen folytonos hivatkozással Hélie magasztalásaira, teljes hévvel ajánlja a »chambre du conseil« intézményének fentartását, mint az egyéni szabadságnak, az állami rendnek és birói hatalom prestige-ének egyik elsőrangú biztosítékát. Nevezetes újítása a belga bizottsági javaslatnak az »acte d'accusation« megszüntetése is. A franczia »code d'instruction criminelle« ugyanis az angol »bill of indictment« félreértett utánzásából a vádhatározat meghozatala után még a főügyészségnek kötelességévé teszi a vádirat szerkesztését és benyújtását. A belga kormányjavaslat magát az intézményt fentartandónak véli és azon a kifogáson, hogy e vádiratok rendszerint nem tárgyilagosak, hanem a vád érdekében ki vannak szinezve, elfogultak, szenvedélyesek és igy az esküdtszéket csak a vádlott hátrányára befolyásolhatják, xígy vélt segíteni, hogy a főügyészt csupán »exposé« előterjesztésére kívánja szorítani (I. k. 216. ez.). A bizottsági jelentés helyesen utal ez ellenében arra, hogy gyakran a legjobb akarat mellett is, a meggyőződés heve elragadja a vádlót és a tényállás egyszerű elbeszélése helyett előterjesztése a vádhatározat valóságos »plaidoyer«-jévé válik. De külömben is a bizottság ez »exposé«-t fölöslegesnek tartja, midőn a vádhatározatban úgy is el van mondva a tényállás, meg van jelölve a büntetendő cselekmény és ez közöltetvén a terhelttel, ez utóbbj kellő tájékozással birhat a terhére rótt vádról. Ha e határozatot felolvassák az esküdtszék előtt, ha az elnök az angol birák módjára a releváns körülményekre még külön is felhívja az esküdtek figyelmét: úgy az államügyész »exposé«-jára nincs semmi
