Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 27 becsüjóvel elégedjék meg és csak kivételesen alkalmazzon egyéb biztosító eszközöket és különösen a tanuk vallomását vagy szakértö'k becsüjét csak akkor vegye igénybe, ha más megbízható mód rendelkezésre nem áll. A károsított vallomása és beesüje, fö'leg akkor lesz aggodalmas, ha túlzottan beesüli fel a kárt, vagy ha a károsított távolléte, fiatal kora, értelmi gyöngesége vagy nyereségvágya miatt felszámításához alapos kétség fér. A lehető legmegbízhatóbb adatok szükségesek különösen akkor, ha a kár nagysága a cselekmény minősítésére (bííntett, vétség vagy kihágás) és a büntetés fokára gyakorol, befolyást. XV. FEJEZET. A vádirat, a kifogások és az ezekre vonatkozó eljárás. (254—280. §§) I. Általános szempontok. A bűnvádi perjog egyik legszebb intézménye az, mely a polgári szabadság biztosítékául az előzetes eljárás és a főtárgyalás közé illesztve, annak megakadályozására van hivatva, hogy az állampolgár ok nélkül a nyilvános főtárgyalással járó zaklatásoknak, erkölcsi és anyagi hátrányoknak kitéve ne legyen. Ezért a legrégibb időktől fogva, de különösen a bűnvádi perjog nagy reformja óta, a törvényhozásoknak és a tudományos törekvéseknek egyik elsörendíí gondja a vád alá helyezés intézményének oly irányú tökéletesítése, hogy ez a per útjában mint határvonal álljon, melyen az alaptalan gyanúnak személyes szabadságot, becsületet, vagyont veszélyeztető üldözése át ne léphessen. Minden rendszernek alapgondolata az az eszme, hogy az előzetes eljárás befejezése után az összegyűjtött adatoknak gondos mérlegelése kívánatos és szükséges, hogy ezek eredménye legyen döntő abban a kérdésben, vájjon lehet és szabad-e a bűnvádi ügyet főtárgyalásra bocsátani. A mennyire közös azonban a vezérelv, oly lényegesen eltérők a törvényhozások ama módszerre nézve, melyben a czél biztosítékait feltalálni vélik. De bármily eltérők legyenek is a tételes jogok erre vonatkozó rendelkezései, mégis minden árnyalat két főrendszerre vezethető vissza. Az egyik rendszer a biztosíték lényegét abban találja, hogy bírósági határozat nélkül az ügy főtárgyalás elé soha, még akkor sem kerülhet, ha a terhelt maga megnyugszik a vádban és maga kívánja, hogy ügyét főtárgyalás elé vigyék ; a másik ellenben csak akkor tartja szükségesnek a birói határozatot, ha a terhelt a vád ellen kifogást tesz. Az előbbi a kötelező, az utóbbi a facultativ birói vádhatározati rendszer. A kérdés fontossága, de főleg a javaslatnak a hagyományos kötelező birói vádhatározati rendszertől eltérő álláspontja szükségessé teszik mindenekelőtt az összehasonlító jog eredményeire hívni fel a figyelmet. A) Angliában bűntettek miatt, ítélőbiróság elé mint vádlott csak az állítható, a kire nézve a nagy esküdtszék a vádnak helyt adott. Még a XII. században a régi községi kötelékből fejlődött ki ez az intézmény és kezdetben nem annyira a polgári szabadság biztosítéka, mint a kormányhatalom eszköze volt. A községnek kötelessége volt ugyanis ott, a hol magánvádló nem lépett fel, a sheriff vagy az utazó kir. birák által tartott gyűlésen az elkövetett büntetendő cselekményeket feljelenteni — és a szomszéd község lakosai közöl választott esküdtek e gyűlésen a gyanúsítottakat vádolták (indictare). i*